Skip to content

BM

Írtam regényt tízévesen, kitartóan festettem tizenkét évesen, riportokat csináltam az általános iskolai újságnak és rádiónak, akkor még nem tudtam, hogy miért is, csak csinálnom kellett, ebben voltam biztos. Most pedig egy olyan helyre írok újra, ahol szívesen osztom meg a gondolataim, olvasom szívesen mások gondolatait, és csak remélhetem, hogy közben azt is megtudjuk, mi van legbelül.

Milyen jó lenne, ha mindenkinek lenne egy Máriája, akit felhívhatna! – Az Alzheimer-kórról forgatott dokumentumfilm rendezőjével, Kollár Istvánnal beszélgettünk

Napjainkban az egész világ a koronavírusra és az ellene folytatott küzdelemre összpontosít, miközben rengeteg ember harcol más olyan betegségekkel is, amelyek évek óta az életünk részei, ugyanakkor a mai napig nem sokkal többet tudunk róla, mint a COVID-19-ről. Az egyik mára népbetegséggé vált kór, az Alzheimer, amelyről öt éven át forgatta Kollár István újságíró, médiavállalkozó Alzheimer című dokumentumfilmjét, amelynek munkálatai alatt István édesanyját is ezzel a betegséggel diagnosztizálták.

Sorozatok, amelyeken estéről estére lehet agyalni

Tavaly nyáron már összeírtunk egy hasonló válogatást, azóta újabb kedvencek béreltek helyet a tévés kedvenceink listáján. Hosszú volt a tél,  sok korán sötétedő estén kombináltunk egy-egy rejtélyen vagy megoldatlan eseten. Nem mindegyik friss termés, ráadásul felkerült néhány dokumentum-sorozat is; hiszen utóbbiak is megérdemlik a figyelmünket, ugyanis olykor a valóság sokkal jobban odavág, mint amit a forgatókönyvírók valaha is ki tudnak találni. Íme a szubjektív válogatás. 

Hogyan oszlassunk viharfelhőket? – Avagy a negatív gondolatoktól való megszabadulásért végzett emberkísérlet

  • Outsider
  • szerző

Egy ideje eldöntöttem, hogy tudatosan szakítok a panaszkodás kultúrájával, amely ragadós-, pocsolyás gödrébe olyan sokszor belecsúsztam, és dagonyáztam benne évekig. Talán az attitűdváltásnak is köszönhetően, tavaly jött is néhány érdekes lehetőség, amelyeket boldogan elfogadtam. Azonban év elején kiderült, hogy az életem néhány kérdésének megoldása nemcsak rajtam múlik, plusz még a világ összevisszasága is zavart keltett az Erőben, így a felépített lelki egyensúlyom mostanában megingott. Ott találtam magam megint a negatív gondolataim között, amik röhögtek rajtam. Kísérletbe fogtam hát, hogy a viharfelhőkbe tolult nyűgjeimet szétrobbantsam. Vigyázat, irónia! 

Könyvek, amelyek segítenek túlélni a hétköznapokat (is) – Szubjektív könyves szemle

  • Outsider
  • szerző

Nehezen indult az év, a világ eseményei sem könnyítik meg a dolgunkat. Kergetnek a hétköznapi kötelességek és feladatok, ezért mindig nagy örömöt jelent, ha találok néhány olyan mondatot, amelyek kicsit felülírják a valóságot. Amiket olvasva lehet annak örülni, hogy vannak olyan csodálatos emberek, akik ilyeneket tudnak írni. Amely mondatok miatt egy percig nem sajnálom, ha  a pityergés  miatt elkenődik a szemceruza, vagy amiket olvasva annak is örülök, hogy pár percig csak annyi a „nyűgöm”, hogy azon sajnálkozom, hogy nem én írtam őket. Az utóbbi idő felemelő olvasási élményei.

Miért és kinek szól a dal? – Avagy a madárének nyomában – Garamszegi László Zsolttal, az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatójával találkoztunk

Számítógépes elemzések alapján a madárének látványos szótagokból, szillabusokból épül fel, ezek specifikus kombinációja vagy egyéb fizikai paraméterei – például a frekvenciatartomány, a tempó – mind fontos jellemzői lehetnek a madaraknak. Dalukban egyedenként változhatnak az énekelt szótagok is, vannak, amelyek idővel kikopnak, mások pedig divatszerűen megjelennek, és egyes fajoknál nemcsak a hímek, hanem a nőstények is énekelnek vagy énekeltek a múltban. A Pilisben élő, örvös légykapó  több éves megfigyelése és más elemzések alapján ezekre jött rá Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatója és csapata.

„Az önismeretre való igény már nem tabu” – Interjú Jónás Verával és Halas Dórával a Back-Pack című közös előadásuk kapcsán

Az örökölt minta és identitás meghatároz, de egyben formálható, megérthető is. Erről, vagyis örökölt sorsunkról, családi és egyéni múltunkról, jelenünkről és jövőnkről készül közös, performatív előadást színpadra állítani – Back-Pack címmel – Jónás Vera énekes-dalszerző és Halas Dóra, a Soharóza kórus vezetője.

„Bűnössé akkor válok, ha teszek valamit. Márpedig én nem tettem semmit” – Megnéztük a Goebbels titkárnőjének életét bemutató Egy német sors c. darabot

Brunhilde Pomsel. Titkárnő. Gépelt és iratokat rendezett egy életen át. Csakhogy egy ideig a náci bürokrácia egyik legfontosabb embere,  Joseph Goebbels mellett tette mindezt. Szerelmét és barátnőjét is elvesztette a világháború miatt, a dolgok alakulásában azonban nem érzi magát bűnösnek. Legfeljebb idiótának és ostobának, ahogy ő mondta. A 103 éves nő harmincórás életösszegzéséből az osztrákok  dokumentumfilmet készítettek, valamint Egy német sors címmel könyv is feldolgozta életét. Brunhilde Pomsel 2017. január végén hunyt el, 106 esztendős korában Münchenben. De vajon tényleg „csak” buta volt? Esetleg saját magával is elhitette, hogy nem tud a borzalmakról? Hogyan lehet egy ilyen életre egyáltalán visszatekinteni?  A Hatszín Teátrumban – az Orlai Produkció előadásában – Molnár Piroska kelti életre a titkárnő múltját, amelyből – azt hiszem – nem csak egy német sorsa rajzolódhat ki.

A szerelem jobban véd az öregedéstől, mint a szemránckrém?! – Gondolatok a Bánatos kurváim emlékezete című előadásról

Gabriel García Márquez életműve olyan, mint egy színes gyümölcsökkel teli tál. Sokakat csábít, hiszen aki a Száz év magány vagy a Szerelem a kolera idején kötetének lapjain megismerte az író stílusát, azt hívogatják más darabjai is. A Bánatos kurváim emlékezete vékony kötet, amely azért éretlen, kicsit göcsörtös, de ha igazán megízleljük, újszerű, csodás ízeket tartogat, elsősorban ironikus, közvetlen hangneme és a felszíni pikáns történet mögött rejlő gondolatisága miatt. Sűrítménye a világunknak, a nyelvi gazdagságunknak, emberi mivoltunknak.  A  könyv színpadra állításával a Mozsár Műhely alkotói bátran beleharaptak a gyümölcsbe, Hegedűs D. Géza hömpölygő monológban adja át a márquezi gondolatokat.

A természettudomány Szent Grálja: az angolna – avagy a hal, amely saját sorsán keresztül emlékeztet minket a természet és az ember közötti kapcsolat törékenységére

A hal, amelyet nem igazán neveznénk állat-szépségversenyre, azonban az élet misztikus körforgásáról – a maga módján – páratlanul szép példázatot tanít a tudósoknak. Minden angolna a Sargasso-tengerben születik, lárvaként ússza át az Atlanti-óceánt, majd évtizedekig él édesvízben, így hazánkban is. Korai életszakaszában az angolnának nincs neme, nem foglalkoztatja más, csak a szabad élet. Egészen addig, amíg kap egy titokzatos jelet. Akkor előhívja emlékeit szülőhelyéről, a táplálkozást örök életére abbahagyja, és elindul vissza a hazájába, hogy ott találjon párt, ott rakjon ikrát, ahol maga is megszületett.  De mi hajtja? Miért csak itt szaporodik és miért tér vissza? Ezekre, és még sok más kérdésre adandó válaszok a mai napig rendre kicsúsznak a tudósok kezei közül. Az angolna köztudottan az emlékezés szimbóluma is. Egy svéd újságíró, Patrik Svensson,  Tenger a tengerben című könyvében, a veszélyeztetett angolna sorsának összefoglalásával és a megmentéséért folytatott tudományos harcon keresztül, maga is emlékeztet.

A fürdőszoba az a hely, ahol a legtöbb vizet használjuk, ráadásul a nagy része pocsékba megy – interjú Priskin János díjnyertes, formatervező szakos hallgatóval

Egy megnyugtató fürdő vagy pár percnyi álldogálás a zuhany alatt. Mindenki máshogy köti össze a fürdőszobai tisztálkodást a kikapcsolódással, miközben azt is tudjuk, hogy az így elhasznált több liternyi víz egy részét megspórolhatnánk. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező szakos hallgatója, Priskin János a víztakarékosság jegyében egy új,  vízkeringetős zuhanyrendszer tervét fejlesztette ki. Az ötlet tavaly novemberben a Jumpthegap nemzetközi designversenyen is sikert aratott Barcelonában, a tervező pedig elnyerte vele a legjobb projektért járó tízezer eurós fődíjat tanuló kategóriában. A versenyt kétévente rendezik meg a Barcelona Design Center (BDC) közreműködésével. Priskin János mesélt nekünk az újításáról és a versenyről.