Miért és kinek szól a dal? – Avagy a madárének nyomában – Garamszegi László Zsolttal, az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatójával találkoztunk

In Ki mint vet by BM

Számítógépes elemzések alapján a madárének látványos szótagokból, szillabusokból épül fel, ezek specifikus kombinációja vagy egyéb fizikai paraméterei – például a frekvenciatartomány, a tempó – mind fontos jellemzői lehetnek a madaraknak. Dalukban egyedenként változhatnak az énekelt szótagok is, vannak, amelyek idővel kikopnak, mások pedig divatszerűen megjelennek, és egyes fajoknál nemcsak a hímek, hanem a nőstények is énekelnek vagy énekeltek a múltban. A Pilisben élő, örvös légykapó  több éves megfigyelése és más elemzések alapján ezekre jött rá Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatója és csapata. A dal alapján azonban pontosan hogyan választanak maguknak párt a fiúk és a lányok? Miért népszerűbbek a helyi fiúk a messzibb tájak hímjeihez képest? Mi alapján válik divatossá egy dallam és miért kopik ki egy másik? A madárének ilyen, és ehhez hasonló kérdéseinek megválaszolása még számos megfigyelésre és elemzésre ösztönzi a szakembereket. Eddigi eredményekről, további kutatási irányokról mesélt nekünk az igazgató.

SIG: Hogyan és miért választottad a madarakat kutatási témának?

GLZS: Az ELTE Állatrendszertan Tanszékén hallgatókat kerestek terepmunkára; amikor én éppen szakdolgozati témát kerestem, és úgy döntöttem megpróbálom. Így kerültem  a Pilisbe, ahol most is dolgozom. Akkoriban futott is egy kutatás arról, hogy egyes fészekaljakban előfordulnak a szülők félrelépéseiből származó utódok, egy ideig én is ezzel a témával foglalkoztam. Majd a doktori dolgozatom francia témavezetője javasolta a madárének témát, ami nagyon megtetszett. Majd Párizsban 3 évet, Belgiumban 7 évet dolgoztam, Spanyolországban Sevillában pedig 10 évet. Több tudományterület is érdekel, kutatom a gazdák és paraziták közti versenyfutást és a modernkori járványok ökológia szabályait, van érdeklődésem az állati személyiség és viselkedés irányába is, de az agymérettel kapcsolatos kutatások, statisztikai, filozófiai kérdések is érdekelnek.

A Pilisben most az örvös légykapót kutatjuk a csapatommal, bőven van is adatunk; több mint 800 odú van kint, minden évre jut legalább 200-300 pár, amelyek ellátnak minket értékes információkkal, többek között jó minőségű énekfelvételekkel.

Fotó: Laczi Miklós

SIG: Van-e esetleg kedvenc madárfajod?

GLZS: Szépsége miatt hazai madaraink közül a jégmadár, de Ausztráliában a tündér ökörszemet is nagyon a szívembe zártam. Ének szempontjából kedvencem a sárgarigó, mindig jó érzés hallani őket mikor tavasszal megérkeznek, de az is nagyon vicces, amikor a seregély utánozza a sárgarigó hangját. 

SIG: A közelmúltban megjelent kutatásaitok alapján már tudjuk, hogy a madárénekek is divat alapján változhatnak, de mit jelent tulajdonképpen a divat a madaraknál?

GLZS: A divat a felkapott, sokak által használni kezdett szillabusokat, szótagokat jelentik. Ezek az ének díszei, amiket valamiért trendi követni a madaraknak.

Az érdekesség az, hogy ugye, ha  mindenki követni kezdi, akkor már nem olyan vonzó! Itt lép be az úgynevezett frekvenciafüggő szelekció (közérthetően kő-papír-olló játék), amit egy gyíkfajnál is meg lehet figyelni.  Ezeknél az állatoknál a hímek torka lehet narancs, kék vagy sárga színű is, azonban évenként eltérő, hogy milyen színű állatból van több; mert évente változik, hogy melyik szín vonzó a nőstényeknek. Ha az egyik szín nagyon elterjedt, akkor már kevésbé vonzó a lányoknak. Az emberi nyelven pedig pozitív szelekció jelensége ismerhető fel. Jó példa erre egy olyan szituáció, amikor egy tárgyat több szóval is leírhatnánk, de általában ezekből csak ez egyiket használjuk és az lesz a legelterjedtebb. 1999 óta gyűjtünk a munkatársaimmal (az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékén működő Viselkedésökológiai Csoport tagjaival) adatokat a légykapó szillabuskészletéről.

Az adatok elemzése alapján úgy látjuk, hogy a készletük folyamatosan változik, alakul az évek során. 

Garamszegi László Zsolt (jobbról a második) és a madáréneket kutató csoport munkatársai

Vannak ugyan a fiúk énekében mindig fix elemek, ezeket minden hím tudja, de vannak emellett új szillabusok is, és olyanok is, amelyek idővel kikopnak. A kérdés, hogy mi alapján esik ki egyik vagy másik, és mi alapján vesznek be egy új szillabust a hímek az énekükbe. Ezt még mindig kutatjuk.

SIG: Milyen információt hordozhat az ének?

GLZS: Az ének nagyon sokféle információt hordozhat a territórium minőségétől az egyedek kondíciójáig.  Amivel én elkezdtem foglalkozni, az az egészségi állapot.

Ugyanúgy ahogy egy biztosító társaság felméri az egészségedet, az énekből is kinyerhető információ arra vonatkozóan, hogy mennyire egészséges egy hím.

Az ének egy költséges szignál, ha egy állat beteg vagy rossz kondícióban van, akkor nem tud olyan szépen énekelni, így parazitáknak nem ellenálló egyedeknek sem megy olyan jól a dalolás. A tojók pedig nagyon figyelik az éneket, mert nekik ez információ a hímről. Nekik az az érdekük, hogy minél egészségesebb hímmel rakjanak fészekaljat, mert akkor az ő utódai és egészségesek és sikeresek lesznek a későbbiek során.

SIG: Olyan előfordul, hogy a hímek jobbnak, egészségesebbnek akarják “eladni” magukat? Egyébként milyen nagy a repertoárjuk, a setlistjük?

GLZS: Az ének alapvetően egy őszinte dolog, költséges mivoltából fakadóan az egyedek fizikailag képtelenek „hamisan”, máshogy énekelni. Olyan ez, mintha a nemlétező gazdagságunkkal akarnánk kérkedni szívünk választottja előtt: ha drága ruhával akarunk imponálni az udvarlásnál, de nincs mögötte anyagi fedezet, akkor a drága vacsorát már nem tudjuk kifizetni, így nem biztos hogy vonzó lesz ez a becsapós stratégia a randevún.

De érdekes, hogy a örvös légykapónál csak addig énekel a hím, amíg párt nem talál. Óriási változatosság van azonban az egyes egyedek éneke között, gyakorlatilag nincs két egyed, amely ugyanúgy énekelne.

Csak a számítógépes elemzésnél derül ki, hogy a füllel ugyanolyannak hallott énekek nagyban különbözőek, az egyedek pedig egyedi módon fűzik éneküket.

Minden légykapó hím körülbelül 15-80 szótagot, szillabust használ, de, hogy pontosan melyek ezek, az teljesen változik. Lehet olyan, ami közös; amit minden hím használ, és olyan is, ami az adott egyedre vagy tájegységre jellemző, így előfordulhatnak úgynevezett „nyelvjárások” is. Végtelen számú variáció állhat elő a madárének szillabusaiban. 

A madárének digitális leképezése

SIG: Mi a helyzet a tojókkal? Van olyan faj, amely esetében a lányok is énekelnek?

GLZS: Igen, azzal is foglalkozunk, hogy mi a szerepe a tojóknak a fajok belüli kommunikációban. Az örvös légykapó tojóról tudni kell, hogy egyáltalán nem énekel.

A hímek esetében viszont kiderült, hogy nem mindegy, hogy kinek énekelnek, azaz valamennyire megváltoztatják az éneküket a különböző tojók felé. Most azt próbáljuk megérteni, hogy ez miért van.

Hipotetikusan el tudjuk képzelni például, hogy vannak tojók, amelyek jobbak, termékenyebbek; nekik jobban megéri szebben énekelni. Tehát a hímek énekének megértéséhez ismernünk kell a tojók szerepét is. Más fajokat illetően, ha madáréneket hallunk, sokszor automatikusan arra gondolunk, hogy a hím énekel; de lehet közben, hogy a tojó.

Előfordulhat azonban, hogy az ugyanúgy kinéző hímmel és nősténnyel rendelkező fajoknál, a tojó is énekel (ilyen például a vörösbegy vagy a nádirigó). Szóval lehet, hogy a tojók éneke sokkal gyakoribb, mint hisszük.

Fotó: Laczi Miklós

SIG: És igaz, hogy akár “duettet” is tudnak énekelni a tojók a hímekkel?

GLZS: Van ilyen, igen. Ha például egymás felé folytatnak koordinációt, „válaszolgathatnak” egymásnak, vagy ha közösen védenek egy területet, a tojók segítenek az adott terület védésében az énekkel,

persze csak annál a fajnál, ahol a lányok is tudnak énekelni. Nemcsak duett énekek vannak a madaraknál, hanem duett táncok is.

SIG: Miért csak néhány faj esetében énekel a tojó?

GLZS: Pár éve elkezdtük összeszedni, hogy mit tudunk a tojók énekéről.

Összeraktam a törzsfejlődés fát, amelyre rávetítettem a tojók énekéről gyűjtött ismereteket, és az jött ki, hogy régen sokkal gyakoribb volt a tojóknál az ének.

Úgy tűnik, egyes fajoknál a tojók éneke elvesztett, elhalt, mint a légykapó, de a több poszáta- vagy rigófélénél (ahova a nádirigó és a vörösbegy is tartozik) ott a tojó a mai napig énekel. Ennek oka valószínűleg a nemi szerepek elkülönülésében van, hiszen a hím általában abban érdekelt, hogy abba fektessen energiát, hogy minél több tojóval párosodjon.

A nőknél meg, az a fontos, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy jó hímet találnak maguknak. Azon fajoknál, ahol a tojó énekel, azt territoriális alapon, vagy azért  teszik, hogy párt találjanak maguknak.

Fotó: Laczi Miklós

SIG: Vannak esetleg más szabályok, amik nem a „szép ének = jó hím” elv alapján működnek ?

GLZS: A légykapónál most éppen azt vizsgáljuk, hogy ha a tojó választ magának párt, akkor mikor és mi alapján éri meg neki választani egy hímet. Sok függ attól, hogy milyen a hím immun összeférhetősége. Ezt a fogalmat az embereknél is leírták, csak nálunk az illatok a fontosak (amit sokszor nem is érzünk tudatosan). Ez tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy mennyire passzolunk össze a választott párunkkal immunológiailag.

A madaraknál úgy látjuk, hogy a tojónak például megéri  megtanulni, a hímek dialektusait megkülönböztetni, hogy különbséget tudjon tenni a helyi és a betelepülő fiúk éneke között. Arra van adatunk, hogy a helyi, genetikailag is hasonló fiúkkal szívesebben állnak párba a helyi a lányok.

SIG: Milyen hatással van a klímaváltozás a madárénekre?

GLZS: Nagyon sok szempontból befolyásolhatja őket. Például, ha a lombfakadás korábban indul, a legtöbb rovar is ehhez igazítja a ritmusát, így a légykapónak is megéri hozzájuk időzíteni. Ha minden úgy megy, ahogy a nagy könyvben megvan írva, akkor április közepén jönnek a költöző madarak, de ha jó idő van, hamarabb is megéri érkezni. Persze ha érkezés után ismét hideg lesz, akkor azzal nagyot kockáztatnak. A madarak az éneklést egyébként is kulcsingerekre kezdik, így

az ének összefügg a táplálékkal, az időjárási,- és fényviszonyokkal, amelyek ha adottak, akkor rázendítenek. Így a klímaváltozás hatására egyre korábban kezdi rá az erdő, de az is lehet, hogy a korai ének az eddig megismert szabályrendszereket felborítja, és az ének minőségjelző szerepe megváltozik.

 

(A borítóképen balról egy nőstény jobbról egy hím örvös légykapó szerepel. A képek Garamszegi László Zsolt és Laczi Miklós engedélyével)