Már Homérosz is azt mondta, hogy az idegenek köztünk élnek. Szerinte ugyanis a mürmidónok, vagyis Akhilleusz népe azután öltött testet a Földön, hogy Zeusz főisten hangyaként szórta le őket az égből. Ha ezt nem is állítja, de valódi földi idegeneknek tartja a hangyákat Csősz Sándor biológus, A földi idegenek – A hangyák világa című tudományos-ismeretterjesztő könyvében. Az idén szeptemberben az Athenaeum Kiadónál megjelent kötetben a hangyabolyról mint élő és gondolkodó szuperorganizmusról, tudományos alapossággal, de regényekbe illő olvasmányossággal tudhatunk meg sok mindent. A mürmekológust kérdeztük a könyvről és hivatásáról.
SIG: Az Atom Anti rajzfilm vagy az Antman szuperhősös film promózta őket eddig leginkább, most viszont A földi idegenek című könyved miatt újra a figyelmünkre pályáznak a lábunknál masírozó apró hangyák. A te figyelmed hogyan ragadták meg? Miért tartod őket idegeneknek?
CSS: Már az egyetem előtt elkezdtek érdekelni, hiszen sokat voltam a természetben. Mikor figyeltem őket, rájöttem, hogy egy igazi mesebeli világ az övék: ahogy mennek haza a hangya dolgozók, és közel érnek a kolóniához, akkor a többiek eléjük mennek, köszöntik egymást a csápjaikkal, és segítenek a cipekedőknek, de pl. ha nem visznek haza élelmet, a kapuőrök akkor is üdvözlik és fogadják őket a boly bejáratánál – nem mehet ám be akárki. Ugyanakkor ezek miatt a kicsit emberinek tűnő gesztusok miatt, hajlamosak vagyunk olyat is a hangyákba magyarázni, ami valójában nincs is ott. Talán az olyan rögzült szókapcsolatok miatt is, mint a hangyaszorgalom, kicsit a sztereotípiák talaján ragadtak a hangyák, ezzel kapcsolatban akartam tiszta vizet önteni a pohárba. Továbbá ezidáig nem született egyetlen összefoglaló munka sem róluk, összességében ezért kezdtem a könyv írásába. Szerettem volna, ha az emberek jobban megismerik őket.
SIG: A könyveddel úgy éreztem egyszerre rántod le a leplet az eddig ismeretlen hangyatársadalomról, ugyanakkor nyilván rajongókat is szeretnél szerezni nekik, hiszen jó lenne, ha sokan látnák, hogy méretük ellenére milyen nagy dolgokra képesek a hangyák…
CSS: Nagyon flottul működik a kis színjátékuk, amit művelnek!
Ahogy mennek haza esténként, és ahogy kommunikálnak, egyenesen azt hinnénk, talán beszélnek is egymáshoz, csak nem hallom, nem értem őket. A rovarokhoz képest az evolúciós fejlődés nagyon magas szociális viselkedési szintjére fejlődtek.
Úgy kell elképzelni őket mint egy szervezetet, aminek a sejtjei a hangyadolgozók, hasonlóan a mi sejtjeinkhez. Sokan kell, hogy együttműködjenek, ugyanis egy hangyadolgozó önmagában már nem életképes. Egy hangyakolónia a „hagyományos” szervezetekhez hasonlóan szomatikus (testi) és generatív részekből épül fel, ez utóbbiak az ivarszervek, vagyis a királynő és a hímek, és vannak a karok, a kéz, a szövet, amelyek meg a hangyadolgozók, ők közvetlenül nem vesznek részt a szaporodásban.
SIG: A hangyakolónia hogyan alakította ki ezt a magasan szervezett együttműködési és kommunikációs rendszert?
CSS: Egy hangya fajnak átlagosan tízszavas szótára van. Van például alarm, vagy riasztó feromon, van csábító jelük, toborzó jelük a szótárban.
De van olyan, hogy nem elég a feromonjel, mert képzeljük csak el, hogy a nagy kommunikációban náluk minden feromonnal telített, olyan mint mikor mi piacon vagyunk, egy kolónián belül is hatalmas a „zsivaly”. Ha valaki mellettem is áll, kb. csak akkor veszem észre, hogy hozzám szól, ha megveregeti a vállam, na ők kéz helyett a csápjukkal hívják fel magukra a figyelmet, utána adják a feromonjelet annak, akihez „beszélni” szeretnének.
Hogy hogyan alakult ki náluk ez a végletekig kiforrott kommunikációs rendszer? A válasz egyszerűen az evolúció. 200 millió évvel ezelőtt az első dinoszauruszok idején lehetett egy nőstényrovar, amely már nem csak lerakta, és magára hagyta a petéit, hanem gondoskodott is a lárváiról. Ez ma már persze normális, ha az emlősöket nézzük, de a rovarok szintjén ez nagyon összetett viselkedést mutat, és hihetetlen, hogy egy nagyon pici agyban ilyen ki tudott alakulni.
A következő lépés ott lehetett, ahogy a kikelő nősténypéldányok az eredeti nősténnyel maradtak, és alkottak egy úgymond lányszövetséget, ők voltak az anya és lányai.
Úgy, hogy a lányok viszont már nem raktak további petét. Ezek voltak a legkezdetlegesebb kolóniák, de innentől kezdve, ahogy a kommunikáció generációról generációra egyre csiszolódott, úgy alakultak ki az egyre bonyolultabb társas formák. A 150-170 millió évvel ezelőtt kialakult első hangyák már egy igen összetett társadalmat, és ezzel együtt komplex kommunikációs rendszert örököltek.
SIG: Vajon a nőstényhangyák “önzetlenségét” (hogy nem raknak további petét), milyen evolúciós késztetés generálhatta?
CSS: Még mindig nem tudunk annyit a hangyákról, mint szeretnénk, de a kérdés megválaszolására már vannak modellek. Számokban ki lehet mutatni, hogy egy dolgozónak megéri, ha nem ő rak petét. Ugyanis a dolgozóknak ugyanaz az apjuk és az anyjuk, így ha a hangyadolgozók a testvéreiket gondozzák, akkor ők valójában a saját genetikai állományuk 75 %-ával azonos egyedeket gondoznak, míg ha saját utódaikat gondoznák, akkor csak 50%-ban egyeznének velük. Emiatt úgy gondoljuk, hogy genetikailag számukra ez gyakorlatilag jobban megéri, mint a saját utódok létrehozása. Ezt a „gondolkodást” pedig valójában akár önzőségnek vagy logikának is nevezhetnénk, hiszen őket emberekhez hasonló érzelmek, mint az önzetlenség, becsvágy nem vezérli.
A hangyák igazából azt mondják: rakjon inkább az anyakirálynő petét, őt úgyis erre tartjuk, ezért van. Az is érdekes, hogy csak mi, emberek nevezzük őt királynőnek, csak mi képzeljük el úgy a fő nőstényhangyát, mint aki hintóból csukott szájjal, de mosolyogva integet az alattvalóknak.
Ha lenne egy hangya-ember, ember-hangya szótárunk, ami alapján értenénk, amit mondanak, akkor lehet, hogy az általunk „királynőnek” nevezett lényt valahogy úgy írnák körül, mint a tyúkudvar egyik lakóját; mindig etetni kell, mert csak akkor lesz tojás…viszont, ha ő nincs, a kolónia széthullik, ezért érdekükben áll a királynőt jól tartani.
Ha azonban a királynő nem rak petét, a dolgozók lecserélik, vagy megölik. Csak a szeretet miatt egy percig sem gondozzák tovább.
SIG: Vannak azért kevésbé sikeres együttműködések is, mint pl. a könyvedben említett halálspirál, amit valami olyan fantasztikumnak képzelek, ami akár Csillagok háborúja filmkockáin is előfordulhatna…
CSS: Itt egészen egyszerűen arról van szó, hogy a vándorló életmódot élő, időnként 50 millió hangyát is számláló dél-amerikai, vagy afrikai légiós hangyák kolóniái (melyek közül a közepes méretűek nyomnak vagy 20 kilogrammot is), amikor elfogy a táplálékuk hadoszlopot formáznak, és arrébb masíroznak, ők ugyanis nomádok. Az oszlopban haladó dolgozóik azonban majdnem teljesen vakok, és csak az előttük menő feromonjelét követik. Ha azonban mondjuk az útjuk során hurkot formál a hadoszlop és az metszi a saját feromon ösvényüket, amin mennek, a kétfelé mutató feromonjel megzavarja őket, így néhányan nem követik tovább az egyenes utat, hanem a hurok leválik, és a dolgozók egy része körbe-körbe kezd menetelni, így kialakulhat egy úgymond halálspirál.
Sok masírozó dolgozó ugyanis addig megy, míg a kimerültségtől meg nem hal.
SIG: Az evolúció miért nem tüntette el ezt a gyűrűt, spirált?
CSS: Mert a feromon-jeladás egyébként annyira jól működik, hogy nagyon kevés az olyan hangya, ami időközben el tud tévedni. Maga a jeladó-feromon válasz nagyon sikeres, mert nagy távolságokat, gyorsan megtesznek a segítségével. Így ezek a halálspirálba ragadt egyedek amolyan járulékos veszteség kategóriába tartoznak.
SIG: Ezek a hangyák valódi dzsungelharcosoknak tűnnek a mi kárpát-medencei fajainkhoz képest, de ha már itt tartunk, itthon mik jöhetnek velünk szemben a spájzban vagy a kertben, ha egy terepi guide-ot kaphatnánk a hazai hangyabolyokról…
CSS: Ha kertes házban laksz, és fekete pici hangyákkal találkozol, akkor azok a Lasius nigerek, vagyis fahangyák, de futkosnak a kertben még gyepi hangyák is, ők teljesen veszélytelenek. De lehetnek a kertben közel centiméteres testhosszt is elérő vöröshangyák, ők már hangyasavat fecskendeznek ránk, ha akarnak…
Én már hajoltam olyan vöröshangya fészek fölé, ahol a hangyák támadónak néztek, és a 60% töménységű hangyasavval megkínáltak.
Képzeld el, hogy a háztartási ecetnél háromszor töményebb savval arcon spriccelnek.Na, az nem kellemes. Ha panelban laksz, és pici sárga hangyákkal találkozol, azok a Monomorium pharaonis, vagyis a fáraóhangyák. Ők például fullánkosak és szúrhatnak, amelynek a helye fel is hólyagosodhat.
SIG: Van kedvenc hangyád? Tartasz otthon hangyát?
CSS: Az én kedvencem a 2 milliméter hosszúságú világos, barnás kéreghangya. Ők nagyon félénk állatok, pedig van fullánkjuk is… Láttam, ahogy vadásznak, nem sietik el! A királynő nagyon lassan, lomhán vonszolta magát, mint egy öreg dinoszaurusz, de amikor a zsákmány közelébe ért, akkorát ugrott, hogy még én is megijedtem. A maggyűjtő hangyákat is érdemes megfigyelni, bennük az az érdekes, hogy a nagy dolgozóknak – akiket gyakran katonáknak is hívunk – 2 milliméter nagyságú is lehet a feje, hatalmas fej, aránylag kicsi test, gyakorlatilag úgy néznek ki, mint egy markoló, de kell is nekik a nagy fej, hiszen a rágók mozgatását végző izmokkal van tele, ők roppantják össze a magokat.
SIG: Hogyan hat a hangyákra a klímaváltozás?
CSS: Erről még keveset tudunk, de annyi bizonyos már, ha mondjuk egy-két évig egy területen szárazabb, csapadékmentes, élelemben szegényes időszak köszönt be, a hangyák, akkor is kitartanak. Míg a sáskák, pókok elmennek vagy éhen halnak, ők raktáraik miatt erre nem kényszerülnek rá. Először is összeszedik az elhullott tetemeket, bevonszolják őket a bolyba, és kivárnak. Ekkor persze ők sem szaporodnak, nem építik a birodalmat, hanem kivárnak. Ez az az időszak, amikor nem születik sok hím sem, mivel a hangyakirálynő tudja, hogy ilyen időben a túlélés a cél, az életben maradás. Sőt!
A hangyadolgozók is folyamatosan figyelik a lárvák állapotát, élelemhiány esetén nem etetik, hanem esetleg még el is fogyasztják őket; táplálóak, és segítenek a dolgozóknak életben maradni.
Amikor jó idők járnak, akkor több hím és ivaros nőstény is születik, ekkor gyarapszik a kolónia. Ráadásul mikor beköszönt a jó idő, a hangyák már akkor elkezdenek portyázni, és élelmet gyűjteni, mikor a többi rovar még csak elkezd visszaszállingózni a területre. Így mire a többi rovar visszatér, a hangyák már uralják a vidéket.
Amikor már bőség van, akkor szokott a szűzkirálynő kirepülni, és ekkor kezdődik a párzási időszak, tavasszal általában. Ekkor igyekszik minél több hímmel együtt lenni, akik a nász után rögtön is el is pusztulnak, a királynő pedig neki áll lerakni a petéit, és kialakítani a birodalmát.
SIG: Azon gondolkoztam, hogy lehet-e a hangyákat esetleg bármilyen módon tanítani?
CSS: Nem igazán. Ugyan a hangya dolgozó 5 évig is élhet, és ezalatt eltárolja a tapasztalatokat, és tanul, de mi nem taníthatjuk őket…
Ugyan pár éve egy konferencián találkoztam egy orosz kutatóval, aki azt állította, hogy a hangyák tudnak számolni!
Csinált egy labirintust, ahol öt leágazást épített a táplálék forrásához, változtatta mindig, hova tette a táplálékot, viszont ugyanannak hangyának mindig ugyanoda tette, majd nézte, hogy a hangya melyik leágazásnál fordul le. Ez alapján pedig azt tapasztalta, hogy volt hangya, ami keresés nélkül megtalálta az ételt. Következtetése szerint a hangyák észben tartották, hányadik leágazásnál kellett elforduljanak. Engem személy szerint a kísérlete nem igazán győzött meg, sok volt a módszertani probléma, de érdekes gondolkodni rajta, hogy mi mindenre képesek lehetnek ezek az apró lények…
SIG: Ezek szerint a kutatók sem tudják mindig megállni, hogy ne ragadják el őket az érzelmek a kutatásuk tárgya iránt…
CSS: Igen előfordul néha… Szerintem én a két világ között vagyok, mert ugyan nagyon izgalmas figyelni őket, de nem akarok olyat beléjük látni, ami nincs. Ráadásul még mindig sok a nyitott kérdés a hangyákkal kapcsolatban. A volt tanárom elmesélte, hogy amikor ő elkezdett foglalkozni a hangyabollyal, szétszedett egyet, hogy keresse a csodát benne.
Csak évekkel később jött rá, hogy a csoda tulajdonképpen maga a hálózat.
Valójában a hangyakolónia egy szuperorganizmus, amiben nincs egy központi irányító elem, mégis rendkívül szervezetten működnek együtt. Ha meg akarjuk érteni a hangyákat, és csodákat akarunk keresni velük kapcsolatban, akkor a hangyahálózat a válasz, az a valódi csoda.
Néhány adat a hangyákról
140–160 millió éve jelenhetett meg az első hangyafaj
16 000 hangyafaj él a világon
130–135 hangyafaj él a Kárpát-medencében
50 millió dolgozó is alkothat egy-egy hangyakolóniát
30 évig is élhet egy királynő, egy dolgozó jó, ha kb. 5 évig
(Borítóképet Csősz Boglárka készítette.)