Civil összefogásként indult, és az is marad. Gazdik és nem gazdik, döntéshozók és civilek között tölti be a híd szerepét a ZöldEb Kutyás Érdekvédelmi Egyesület, hiszen kutyásként pontosan látják a városi kutyatartók problémáit, és hangot is adnak nekik. Két dog, Augustus Brutus és Warren G gazdája, Hirbek Edina, az Egyesület elnöke éppen a Csányi Vilmos fővédnöksége mellett, október 12-ére meghirdetett, első Kutyás Critical Mass-re készül, ahol remélhetőleg kiderül, hogy mennyi embernek fontos a kutyák és a környezet ügye, és talán a tiszta, szabályozott együttélés szabályainak átgondolásához is közelebb kerülünk. Az egyesület elnökével beszélgettünk ebekről, gazdákról, pórázról.
SIG: A ZöldEb munkájában mennyire és hogyan érvényesülnek a – névben is megjelenő – környezetvédelmi, zöld szempontok?
HE: Az én tapasztalatom az, hogy aki beköltözik a nagyvárosba, és kutyája lesz, az egy idő múlva elkezd nyitni a környezettudatosság irányába. Ez azzal kezdődik, hogy pl. zavarja, ha a kutyája belelép az égő cigicsikkbe, vagy ha szilánk vágja meg a lábát. Egyre jobban érdekli, hogy mivel eteti a kutyáját, és abban mi található. Ha megfelelő közösségbe kerülnek akkor 2-3 év kutyás lét után egyfajta tudatosság figyelhető meg a gazdáknál. A „zöldEb(b)” szlogenre is ezzel összefüggésben kezdtünk építkezni.
Ha ugyanis valaki azt kérdezi, hogy miért állunk ki a fák védelmében, azt szoktam mondani, hogy a kutyám sokkal jobban szeret lepisilni egy fát, mint egy falat!
Régen a közutak szélén mindig volt egy kis zöld sáv, most már ott tartunk, hogy ezek nincsenek. Ma már keresni kell a belvárosban a zöldet. Pedig egyre több a kutya van a városban. A 7. kerületben például hivatalosan 1000 kutya van, szerintünk a valóságban ezzel szemben 9000 és 11 000 között lehet a számuk. Tudjuk, hogy a 7. kerületi kutyások többsége, mivel kevés futtatójuk van, kevés a zöld terület, a Városligetbe jár ki. Mi tehát pontosan ismerjük a kutyás problémákat – hiszen mi is kutyások vagyunk – segítünk az ebtartók kérdéseit feltenni, megteremteni a kapcsolatot a társadalmi szervezetekkel is, illetve csatornát hozunk létre minden olyan hivatalos szervvel, amelyek tervezői, döntéshozói és végrehajtói jogkörben vannak a kutyázást érintő bármely kérdésben.
SIG: Ha jól tudom, akkor pont a közelgő önkormányzati választások kapcsán is a döntéshozókhoz fordultatok; érdeklődtetek az egyes jelöltek kutya-kérdésre, kutyásokra vonatkozó terveiről…
HE: Igen így van. Levélben kerestük meg az összes polgármestert és az induló jelölteket is a fővárosban és vidéken is. Megkérdeztük, hogy mit terveznek a kutyásokkal, mire számíthatnak az emberek állatvédelmi, állattartási szempontból, és a válaszokat komment nélkül betettük a helyi kutyás csoportokba. A legtöbb megkeresett induló nagyon pozitívan állt hozzánk; volt, aki személyesen akart találkozni, volt, aki nem írt választ, de a programjában a weboldalán szerepeltek az infók, azokat leszedtük. Volt olyan is, hogy nem válaszoltak, ezt az információt is közzétettük.
SIG: Miért is jó, mire is jó az egyesületi forma?Küzdeni kell-e a fennmaradásért?
HE: Nézd, egy közösség ha a kutyafuttatójával akar valamit kezdeni, felújítani, rendbe tenni, ehhez nem hoz létre egyesületet. Ilyenkor elég ha a közösségből 4-5 ember belép a miénkbe, mi pedig segítünk felvenni a kapcsolatot az önkormányzattal, majd – a belépett tagok elérhetőségén keresztül – egymás között kommunikálhatnak, abba mi már nem szólunk bele.
Nagyon jó látni, mikor pl. az elhanyagolt füves futtatót akarta egy közösség felújítani, kaptak az önkormányzattól hozzá egy szerszámos kamrát, slagot, ők pedig vállalták, hogy karban tartják a gyepet, gondozzák a területet. Nyáron ment a locsolás, öten-hatan húzták a slagot, olyan messze kellett vinni; mindenki összefogott…
Ezek jó történetek. A tagok egyébként tagkártyát igényelhetnek a tagdíj fejében, ezért pedig kedvezményesen tudnak vásárolni partnereinknél. Kedvezménnyel mehetnek állatorvoshoz, egységáron ivartalanító állatorvosunk is van. A tagdíj ára egyébként jelképes 3000 Ft, ami már az éves oltásnál visszajön…A pénz hozzánk folyik be, tagjaink ezzel támogatnak minket. Az önkormányzatok részére teljesen ingyenesen állunk rendelkezésre, felvonulunk önkormányzati rendezvényeken is a kutyákkal, de ha ott kutyás foglalkozásokat tartanak, vagy gyerekfoglalkozások vannak, ahhoz az önkormányzat már saját maga biztosítja a forrásokat. Kutyákkal szívesen megyünk az iskolákba is órákra, ott a szakértő pedagógust szintén az önkormányzat fizeti.
SIG: Mindenki észrevette már, hogy a belvárosban egyre több a kutya, viszont a zöld területekből nem lett több, ahogy említettük; milyen megoldásaitok lennének arra, hogy a békés együttélés megmaradjon kutyás és nem kutyás vagy akár kutyás és kutyás ember között?
HE: Ennek a kérdésnek a megválaszolásához tudni kell, hogy a magyar lakosság a régió legnagyobb ebtartó nemzete, körülbelül az emberek harmada tart kutyát, amit a Statista 2017-ben közreadott kutatása és a Cofidis legutóbbi (2018) felmérése is alátámasztott. Ez a becsült több mint 3 millió magyarországi kutya (a gazdátlan ebeket nem ideszámítva). A budapestiek 22-25%-a kutyatartó, ez több mint fél millió ebet jelenthet csak a fővárosban. Az én egyik elképzelésem szerint – lehet, hogy radikális – de ilyen számok mellett szerintem mindenkinek ivartalanítani kellene a kutyáját, kivételt jelentenének a tenyészállatok, a speciális munkavonalas kutyák, mert náluk fontos, hogy ivarosak legyenek, illetve ha egészségügyi okokból nem lehet ivartalanítani a kutyát, mert valami baja van, mondjuk vérzékeny. Mondom egyébként úgy, hogy két ivaros, kan kutyám van. Ez azért van, mert én hobbiból kutyakiállításokra járok, ahol viszont a hivatalos versenyben ivartalan kutyákat – a szabályok szerint – nem lehet kiállítani.
A másik fontos elképzelésem, hogy a városban tartott kutyához úgynevezett kutyatartási engedély kellene, ez nem jogosítvány, ezt hangsúlyozni kell. A kutyatartási engedélyre van már példa pl. Svájcban, ahol kantononként eltérő, hogy mi kell ahhoz, hogy egyáltalán lehessen valakinek kutyája.
Persze akinek már eddig is volt kutyája, annak ezzel nem lenne feladata, de aki szeretne, annak az elképzelésem szerint be kellene mennie az önkormányzathoz, és ott kaphatna papírt arról, hogy alkalmas-e egyáltalán arra, hogy kutyája legyen. Közben pedig megismerné a kutyafajtákat, saját igényeihez tudná igazítani, hogy milyen kutya való neki, és azt is megtudná, hogy az egyes fajtáknak is eltérők az igényei. Ugyanakkor meg kellene különböztetni azt a kutyát és gazdát, aki pénzt, energiát nem kímélt arra, hogy jól viselkedő kutyát neveljen, ők kutyajogosítványt kapnának.
Ehhez először is fel kellene mérni a nem kutyások érdekeit; egész pontosan, hogy ha valaki egy közösségi térben tartózkodik, akkor mitől érzi magát biztonságban egy kutyás közelében.
Az-e a fontos neki, hogy minden körülmények között visszamenjen a kutya a gazdájához vagy mondjuk az állj parancsra megálljon, ott, ahol van. Szeretnénk jövő év elejétől egy kerekasztalt szervezni, ahová a nem kutyásokat, kutyásokat, kutyaiskolákat, véleménnyel, tapasztalattal rendelkező szervezeteket, döntéshozókat szeretnék meghívni egy jövőbeli új, átgondolt szabályozás kialakításának megalapozásához.
SIG: A kutyák számának rövid idő alatt történt megugrása minek köszönhető, azt lehet-e tudni?
HE: Nem vagyok szakértő, de véleményem szerint az emberek elkezdtek elidegenedni, egyre nehezebben alakítanak ki kapcsolatokat, telefonjukba mélyednek, rohannak egyik helyről a másikra. Sokat csalódtak, ezért inkább bezárkóznak. Nem mondom, hogy ez jó vagy rossz, csak azt, hogy egy kutya nem okoz csalódást!
Egy kutya a legrosszabb napodon is gyönyörűnek lát, és akkor is te leszel a világ közepe! Akkor is boldog lesz, mikor hazaérsz, pedig lehet, hogy egész nap rosszul érezte magát, és szétszedett valamit. Fontos tudni azonban, hogy a kutyák számának ugrásszerű növekedésével, sajnos felhígult a kutyatartók közössége.
Sokan nem nevelik megfelelően a kutyát, nem figyelnek a környezetükre, azt szoktam mondani, hogy egyenrangúak vagyunk, de nem elsőbbrendűek! Sok embernél azt látom, hogy simán ráengedi a kutyáját olyan emberre, akire nem kéne, vagy pl. megyek előre a kutyáimmal, és félrelök a kutyájával. Nehéz az ilyen emberekkel jól kommunikálni. De ugyanúgy sok a konfliktus a kutyás és nem kutyás között is. Nekünk képviselni kell minden kutyást.
Valakinek egyébként egyenesen az lenne az érdeke, hogy ne legyen kutyája, de ezt nem én döntöm el.
SIG: Sok konfliktust, balesetet megelőzhet a póráz, ez azonban továbbra sem kedvence sem a gazdának, sem a kutyának, erről mi a véleményed?
HE:Mindig azt próbálom elmondani, hogy a póráz a városban a kutya biztonságát szolgálja.
A hatályos jogszabály szerint kutya közterületen csak pórázon sétáltatható, póráz nélkül pedig csak kijelölt kutyafuttatóban engedhető el. Azonban egy kutyának ugyanúgy nem természetes például lánchoz kötve élni, mint ahogyan az sem, hogy csak pórázhoz kötötten tudjon közlekedni. Minden kutyának alapvető igényeihez tartozik a szabad mozgás, mind a saját környezetének, valamint minden új területnek feltérképezése kifinomult szaglásukat használva, főleg más kutyák által hagyott szagjelek (vizelet, ürülék, mirigyváladékok) begyűjtése érdekében. Ezt támasztják alá azon kutatások is amik kimutatták, hogy egy szabadon sétáltatott kutya gazdájánál akár kétszer-négyszer nagyobb távolságot jár be ugyanazon az útvonalon anélkül, hogy messzire eltávolodna gazdája mellől. Mindennapos látvány az úgynevezett „flexi” pórázon (kedv szerint szabályozható hosszúságú pórázon) ugyan szabályosan, de kontrollálhatatlanul és sokszor veszélyesen sétáltatott kutyák. Nem pontos a szabályozás a tekintetben, hogy mi számít megfelelő póráznak.
Azonban ha csak egyszer meglátod valakinek a páni félelemet a szemében – mert ő tényleg fél – ahogy meglát a kutyával közeledni egy tömegközlekedési eszközön, akkor megérted miért is fontos a póráz.
Ők általában az első adandó alkalommal inkább le is szállnak. Ilyen esetekre is vannak jó példák külföldön, pl. én láttam olyan kis jeleket a buszok közepén feltéve, amelyek figyelmeztetnek, hogy a kutyával utazók a busz hátsó részét használják, így aki fél, az nyugodt lehet, hogy a busz első felében nem fog vele szembe menni a kutyás. Ez egy kis költségvetésű, de jó példa a békés együttélésre.
SIG: Ott vannak a szabad területek: a futtatók és a parkok, amelyekkel kapcsolatban azonban még jócskán van nyitott kérdés, vita az emberek között; ezekről mit gondolsz?
HE: Szerintem, akik beviszik a kutyájukat a futtatóba, azok ott általában “megnyugodnak”, hogy „na, nem kell a kutyára figyelni”, nem is foglalkoznak tovább vele. Ezzel meg is szűnik közös élménynek lenni a séta, a gazdák leülnek a padra, nyomogatják a telefont – ha megfigyelted az összes futtató padja alatt lyuk van – a kutya pedig odamegy a gazdihoz, és elkezd ásni, azzal szórakoztatja magát.
Az ásások könnyebb kezelésére pl. az egyik pesti futtatóban mulcsot tettek le, ez a biológiailag lebomló szerves hulladék jó alternatíva, mert könnyű pótolni, viszont csak nagyon környezetterhelő módon lehet fertőtleníteni. Mi erre fertőtlenítési protokollokat is kidolgoztunk, ugyanis rájöttünk, hogy sok önkormányzat jót akar, de nincs meg a megfelelő tudása ennek a kérdésnek a kezeléséhez. Erre példa, hogy néhány helyen a kutyapiszokkal szennyezett helyekre fertőtlenítés gyanánt a belélegzéssel mérgező hatású klórmészt is kiszórták, pedig ezt nem szabadna. Az én célom, hogy tiszta, jogilag élhető körülmények legyenek, kutyások és nem kutyások számára is. Nem óhajtok törvényt és szabályt szegni sehol, pl. egy esti sétánál. A sétákkal kapcsolatban javasoltuk, hogy legyenek a parkokban esti időzónák, amikor a kutyásoké a park, hiszen általában – nyáron sincs – már kint senki este 9-10 körül, ez egyelőre nem talált meghallgatásra.
Pedig az sem utolsó szempont, hogy a parkokban, közterületeken sétáló kutyások jelentősen növelik a biztonságérzetet is;
ők télen, nyáron, esőben, sárban is kint vannak, elég, ha csak a Városligetre gondolunk, ahol este is nyugodtan elmennek futni az emberek, tudják, hogy a kutyásokkal van teli a park, élet van még este 10-kor is.
SIG: Az október 12-ére szervezett úgynevezett Kutyás Critical Mass is tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy mennyire sokan vagytok…
HE: Pontosan ez az idei év célja, a láthatóvá válás! A felvonulás célja a kapcsolatfelvétel másokkal, éppen ezért sok szervezetet kerestünk meg, hogy vonuljunk együtt, legyen békesség a kutyás szervezetek között is, sőt, megkerestük a közterület-felügyeletet, hogy vonuljanak velünk.
A közteresek azok, akik szembesülnek a legtöbb konfliktussal, ők a végrehajtók, akiknek rád kell szólnia. Pedig ő is ember, ő is lehet, hogy kutyatartó. De kevés pozitív visszajelzést kap az önkormányzat is. Senki nem keresi fel azzal őket, hogy milyen aranyosak ezek a kutyások, milyen jó, hogy egy önkormányzati rendezvényen ott voltak! Ők eleve parancselvűek, a kommunikációjuk is van mit javítani.
Pl. kitaláltunk egy ötletet a kakiszedésre, “Én szedem!” jelszóval van egy kis jelvényünk, amit mint a cserkészeknél ajánlásra lehet kapni. Ha valaki tudja a másik kutyásról hogy az rendszeresen szedi a kutyakakit, és ajánlja nekünk az illetőt, mi eljuttatunk neki egy jelvényt.
Majd elmegyünk ellenőrizni, és ha látjuk a jelvényt, akkor adunk neki ajándékba az ürülékhez zacskókat, vagy ha az nincs, sütünk sütit és azt osztogatjuk nekik. Na, pl. milyen jó lenne, ha ezt a közteresekkel együtt csinálnánk, és nem az lenne, hogy ők az ellenség, hanem kicsit megváltozna a kapcsolat köztük és az emberek között, oldódnának a feszültségek is. A békés együttéléshez ezek a gesztusok is nagyon fontosak.
(A borítókép a ZöldEb Egyesület tulajdonában van.)
