Ki az aki szívesen látná viszont ruháit bútorkárpit formájában egy fotelen? Gondolom elég kevesen. Ha azonban a széken a katonaságnál viselt és évekig nagy becsben tartott egyenruhák élednek újjá, akkor azon már el lehet gondolkodni. Nem tiszteletlenség ez? Hogyan lehet ezt egyáltalán megvalósítani? A brit kárpitos, Dougie Smith is sokat gondolkodott ezeken, amikor először keresték meg azzal, hogy egy egyenruhát kárpitként hasznosítson újra. Egy Heuréka-pillanat után azonban elkészült az első egyenruha-szék, amit miután posztolt Facebookra, a Daily Mail is felkapott, ráadásul azóta özönlenek hozzá a megrendelések egész Nagy-Britanniából. Felkerestük a mestert, hogy megtudjuk, hogyan készül a karosszék új ruhája.
Az ütött-kopott tárgyak életének újratervezésében nagy múltam van, írtam már róla, hogy a lomtalanítások alkalmával a más által kidobott, öreg tárgyak általában úgy jelennek meg a szemem előtt, újjászületett design-darabként, ahogy Dagobert bácsi szemében a dollárjel.
Ezekért a tárgyakért is régen megdolgozott valaki, sóvárgott utánunk a család, majd mikor haza cipelték őket a boltból, a lakás díszei voltak éveken keresztül. Nálam pedig az ilyen tárgyak mindig kapnak még egy esélyt, mert van abban valami rock and roll, ha egy megfakult szék vagy asztal – egy kis ráfordítás után – be tudja bizonyítani, hogy igenis értékes.
Ezt vallja Dougie Smith kárpitos is Essex megyében, aki 34 évvel ezelőtt szülei családi farmján kezdte a mesterséget, itt pedig hamar megtanulta azt is, hogy bármilyen kicsorbult tárgyat is talált, mindig kiderült róla, hogy lehet valami hasznosat készíteni belőle.
Majd járni kezdte a világot, és kárpitosként dolgozott például a brit királyi palotában, mindegyik londoni múzeumban, de a Christie’s Aukciósházban is végzett kárpitos munkákat. Ma leginkább saját műhelyében dolgozik, ahol legnagyobb örömét abban leli, hogy – a korábban a hadsereg kötelékében szolgált – katonák egyenruháit felhasználva újít fel foteleket.
Dougie Smith azt mondja; először egy főtörzsőrmester kérte meg, – Saffron Waldenből, ahol ő is is él – hogy használja fel egyenruháját egy karosszék felújításához. A katona és családja éppen Ausztráliába készült költözni, ahová szerette volna magával vinni, és továbbra is használni egyenruháját, csak éppen másképp, mint eddig. A bútorfelújító vállalkozást üzemeltető Smith először nagyon meglepődött, és azt sem tudta mit csináljon az uniformissal, a ruha hetekig állt a műhelyében. Rátette egy székre ugyan, de fogalma sem volt, hogyan lehet az anyagot ráfeszíteni egy szék keretére.
Majd rengeteg gondolkodás és töprengés után rétegeire bontotta az egyenruhát, így tudta a székre végül ráerősíteni a szövetet. A tulajdonosa, mikor megkapta a gondosan elkészített, újra életre kelt széket, nagyon boldog volt, és azonnal több barátjának is ajánlotta a kreatív kárpitost. Az ötlet hatalmasat szólt, és mióta az első képet feltette Facebookra, özönlenek hozzá a megrendelések.
Van olyan széke is, amelyet két egyenruhából összevarrt kárpittal borított. Ennek a darabnak a megrendelője eredetileg a Brit Királyi Légierőnél kezdte pályáját, majd pedig a rendőrséghez igazolt.
Amikor nyugdíjba vonult, a felesége nyugdíjba vonulási ajándékként székké alakíttatta át férje régi egyenruháit két, fontos hivatása előtt tisztelegve.
A bútorfelújító-mester számára az egyik legnagyobb megtiszteltetést az jelentette, amikor a brit haderőnél szolgált, majd megsérült, híres veterán Ben Wilkinson felkérte, hogy gondolja újra régi egyenruháját. Ben Afganisztánban mindkét lábát elvesztette, és a gerince is megsérült, amikor a járműve aknára futott 2006-ban. Ennek ellenére mióta felépült jótékonysági munkát végez, a felújított fotelt pedig szintén jótékonysági célra ajánlotta fel.
A mester elmesélte, hogy az egyenruhák amiket kap, különösen erős és nagy gonddal készített darabok, amelyeket roppant sok idő felbontani, olyan erős és stabil szövetek, hogy valóban kiválóan alkalmasak kárpitnak is, és nem is érti, hogy miért csak most kezdték el az emberek újrafelhasználni őket.
Ha ennyire nagy becsben tartják ezeket a darabokat, akkor azon gondolkodtam, vajon hogyan lehet egy tiszteletből, kötelességből hordott ilyen ruhára, csakúgy ráülni, és egyáltalán mennyire lehet kényelmes? A kárpitos szerint azonban nincs ebben semmi kivetnivaló, a széken a kitüntetések úgy vannak elhelyezve, hogy azok nem nyomnak, nem szúrnak meg senkit, nyugodtan bele lehet huppanni, és komfortosan nézni belőle a TV-t.
Azt is elmondta, hogy a megrendelő családok a kész székeket általában a nappalijukban helyezik el, hogy a vendégeik rögtön meglássák őket, mikor látogatóba érkeznek hozzájuk. A szék szerinte kiváló apropó egy régi anekdota, egy katona történet felelevenítésére is, ami szintén elősegíti, hogy a múlt történetek formájában mindig a családokkal maradjon.
A katonáknak pedig külön öröm, hogy mindig szem előtt van régi uniformisuk, hiszen így sokkal jobb emlékezni a karrierjükre, mintha a porosodó egyenruhákat a szekrény mélyén rejtegetnék, hiszen így minden egyes nap arra emlékezteti őket és másokat is, hogy mit tettek az évek során a hazájukért.
(forrás még: Daily Mail, képek: Bradgates Upholstery Service Facebook-oldala)
