Skip to content

mozi

Scott külső helyszínen kitárt karokkal

Jobb dolog nem is történhetne idén nyáron a mozikkal, mint a Staten Island királya

Míg tavaly tucatjával dőzsöltünk a jó mozifilmek között, most akár napsugárnak is hívhatjuk a Staten Island királyát, ami a vetítőtermekbe most végre utat tört magának a bezárások után, és fürdőzhetünk benne mintegy két felhőtlen órán keresztül. A lazulásra, új filmekre kiéhezett mozirajongó énünk ráadásul nem csak egy altesti poénokra kihegyezett vígjátékot kap, hanem egy erőlködésmentes… Read More »Jobb dolog nem is történhetne idén nyáron a mozikkal, mint a Staten Island királya

Tessék néző, gondolkozzál! – A Berlinálén díjazott Never Rarely Sometimes Always magunkra hagy és ránk csapja az ajtót

Sallangmentes minimalista abortusztörténet, amely sokak meglepetésére a Berlinaléról a zsűri nagydíjával távozott. Eliza Hittman író-rendező mozijáért azonban kifejezetten rajongani nem lehet, mert elég kíméletlenül bánik a nézővel. Erre meg is van az oka, de ettől még nem könnyű nézni; karantén idején pedig mazochizmusnak is elment. A film szikár, oktatófilmnek beillő narratívája miatt pedig elképzelhető, hogy pont ahhoz a célcsoporthoz, a fiatalokhoz kérdéses, hogy eljut-e, akikről és akikhez szólna.

Hiszek a szivárványban, egész életemben próbáltam túljutni rajta – Gondolatok a Judy című filmről

A címben idézett mondatot Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb színésze, Frances Ethel Gumm, vagy ahogy mindannyian ismerjük, Judy Garland mondta saját magáról. De, hogy ezek a szavak valójában a magánéletben boldogságot kereső vagy a túlhajszoltságtól kimerült, a világhírrel járó felhajtásból elvágyódó nő szavai-e, esetleg mindkettő egyszerre, az elgondolkodtató. Peter Quilter Brodaway-t is megjárt darabja alapján most magunk is beleláthatunk az Oscarra is jelölt hollywoodi legenda (Ítélet Nürnbergben, Csillag születik, Találkozunk St. Louis-ban) tragikus életének utolsó hónapjaiba, amelyek alatt az Oscar-díjas Renée Zellweger kelti életre a színésznőt. Alakításáért a napokban átvehette a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat. Gondolatok a Judy című filmről.

Hiszek egy…miben? – Martin Scorsese maratoni morális töprengése

Elsősorban a filmben való hitre volt szükségük Az ír alkotóinak, hiszen minden nagyobb filmes stúdió rácsapta az ajtót a rendezőre irtózatos költségvetésével és nevetségesen hosszú forgatókönyvével, aztán mégis tipikus hollywoodi véget ért a megpróbáltatás: elkészült a 209 perces film. Így már nekünk sem esett nehezünkre hinni Scorsese új alkotásában, ráadásul hónapok óta zengik az internetes… Read More »Hiszek egy…miben? – Martin Scorsese maratoni morális töprengése