A mai világ ezernyi kihívása között elsők között szerepel a harmonikus párkapcsolat kialakítása és működtetése. A múlt héten a Bebalanced Pszichológiai Pont Önismereti Napján jártunk, amelynek vitaindító kerekasztal-beszélgetését követően három rövid előadásban három különböző pszichológus nyújtott megközelítéseket arra, hogy hogyan építsük magunkat érett, önreflexív partnerré. Beszámolónk II. része.
Az első etapot Olé Adrienn tartotta, aki az alábbi pontokban foglalta össze azokat a tényezőket, amik hatnak a párkeresésre 2021-ben.
1) Környezet, kultúra, társadalmi helyzet, amiben benne vagyunk
A 20-30 éves korosztály tagjai nagyon speciális helyzetben vannak, egyrészt hozzák azokat a hagyományos értékeket, amik az ő életüket a szüleik, nagyszüleik világképén keresztül meghatározták (pl. hűség, alkalmazkodás, gyereknevelés fontossága, család megtartó ereje). Másrészt viszont szerepet tulajdonítanak a modern, individualista értékeknek is. Például az önmegvalósítás fontosságának, a vágyak kiteljesítésének, vagy akár a tapasztalati úton való ismeretszerzésnek. Ezek az értékrendszerek nem jók vagy rosszak önmagukban, de ellentmondásos és frusztráló az, hogy egyszerre vannak jelen.
Ha valaki nem érez elégedettséget akkor sem, ha párkapcsolatban van, és akkor sem, ha dedikáltan az ismerkedésre koncentrál, az lehet azért, mert egyszerre akarja érvényesíteni mindkét értékrendszert, ami egyszerre nem működik.
Mindenkinek először a saját magában levő elvárásokat kell megismernie ahhoz, hogy el tudjon indulni abba az irányba, ami tényleg az övé. Jó módszer erre, ha megvizsgáljuk a családunkban fellelhető párkapcsolatokat, és megfogalmazzuk magunknak, hogy milyen tanulságokat szűrűnk le belőlük. Amit tanulságként tudunk rögzíteni, jellemzően magunk is arra vágyunk.
2) Az „igazi” megtalálása
Nincs olyan, hogy „igazi”, de van sok igazi lehetőség. Ezekből akkor lesz „igazi” párkapcsolat, ha képesek vagyunk érzelmileg nyitottak lenni, illetve képesek vagyunk dönteni és elköteleződni.
Ha nehézségeink vannak az érzelmi megnyílással kapcsolatban, akkor célszerű megfordítanunk a fókuszt az ismerkedés során. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy dupla górcsővel a másikat elemeznénk, társkeresés közben magunkra figyeljünk, arra, hogy az adott helyzetben milyen érzéseink, gondolataink támadnak, és arra, hogy mennyire érezzük jól magunkat a másik mellett.
3) Ismerkedés az online térben
A szakember szerint az online ismerkedési formákkal, online társkeresőkkel nincs semmi baj, nyugodtan vágjunk bele, ne érezzük furcsának. Egyébként is kezd áttevődni az online térbe az életnek ez a része, pláne járványhelyzetben. Ilyenkor jobban bezárkózunk, ami természetes, csak fel kell készülni, hogy így hosszabb ideig fog tartani a másik megismerése, főleg, ha komolyan gondoljuk.
4) Nem lehet elkésni a pártalálással
Biztos, hogy mindenkinek valamiért egyénileg kellett az az idő, amit akár egyedül, akár sikertelen párkereséssel töltött eddig. Ezzel a folyamattal nem lehet elkésni, csak azt kell tudatosítanunk, hogy
ha tényleg elhatározzuk, hogy párkapcsolatra vágyunk, akkor nekünk is mindent meg kell tenni azért, hogy az létre is jöhessen. Meg kell adnunk az esélyt technikailag is (pl. regisztrálni kell társkereső oldalra), és érzelmileg is (pl. treníroznunk kell magunkat az érzelmileg nyitott állapotra).
Ez a folyamat persze ijesztő, senki nem álltíja, hogy nem kockázatos belevágni. Sokszor lehet megélni csalódást, tehetetlenséget; nagy bátorság kell hozzá, de megéri.
A második előadást Adamik Eszter tartotta, aki a „social media” felületein tetten érhető szerelmi és párkapcsolati megnyilvánulásokról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a probléma mindenkit érint, akár egyedülálló, akár családos valaki, akinek negatív az énképe, az biztosan nem fogja tudni könnyen lerázni magáról a tökéletesen megkomponált képek hálóját.
Ismert jelenség, hogy ha valakinek nincs elég önbizalma, vagy nem bízik eléggé a párkapcsolatában, a pozitív visszajelzés reményében jellemzően sokat posztol a social media felületeire.
Minél több a közös „szelfi ”, annál nagyobb valószínűséggel van valami ki nem beszélt feszültség, féltékenység a párkapcsolatban. Kutatások bizonyítják azonban, hogy nem oldja a szorongást, ha valaki egyre több képet oszt meg a nyilvánossággal. Egy ilyen illető ugyanis mindig fog találni újabb és újabb okot arra, ami miatt bizonytalan lehet, egyéni és párkapcsolati szinten is. Mindaddig folytatódik ez így, amíg a probléma valódi természetét fel nem tárja, ami párkapcsolatok esetén általában az őszinte kommunikáció hiánya. Mit tehetünk, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a social media felületein történő eseményeknek?
A kognitív pszichológia azt mondja, hogy folyamatosan figyeljük a fejünkben átsuhanó gondolatokat, és vizsgáljuk meg, hogy mi irányítjuk azokat, vagy a gondolataink irányítanak minket.
Ha meg vagyunk győződve valamiről, valamely történés kiváltó okairól (pl. a párom fotóját az ismeretlen nő azért kedvelte, mert el akarja csábítani), próbáljuk meg magunkban tudatosítani az egyéb lehetséges motivációkat, ne hagyjuk, hogy a meggyőződésünk (mindreading) elhomályosítsa az ítélőképességünket. További kognitív torzítás az úgynevezett jövendőmondás. Erről a jelenségről akkor beszélünk, amikor olyan dolgok miatt emésztjük magunkat, amik (még) nem történtek meg (pl. nem leszek elég a páromnak, meg fog csalni, el fog hagyni stb). Nincs azzal probléma, ha ilyen gondolatok jutnak eszünkbe, mindenkinek a fejében automatikusan átsuhannak ezek, csak oda kell figyelnünk arra, hogy ne higgyük el a tartalmukat.
Ha elhisszük, hogy valami rossz fog történni, az egyenes út a szorongás felé, ami csak az önbizalomhiányunkat erősíti, ami még több szorongáshoz vezet.
Ördögi kör ez, ezért inkább előzzük meg a bajt és irányítsuk a gondolatainkat, ne hagyjuk, hogy azok parttalanul átvegyék felettünk az uralmat.
A harmadik előadásban Kovács Orsolya beszélt a modern párkapcsolati formákról, felhívva a figyelmet arra, hogy minden párkapcsolatnak megvannak a maga szabályai, a maga dinamikája. A lényeg, hogy mindegyik fél önszántából fogadja el ezeket a szabályokat, azért, mert azokkal tud és szeretne azonosulni.
Ha csak a másik fél kedvéért megyünk bele egy, a megszokottól eltérő párkapcsolati formába, adott esetben csak azért, hogy „belülről” könnyebben megváltoztassuk a másik hozzáállását, szinte biztos, hogy csalódni fogunk.
Akár évente újra tárgyaljuk a párkapcsolatunk feltételeit, akár külön háztartásban élünk a társunkkal, akivel csak hétvégenként találkozunk, a formációnak a felek szabad elhatározásán kell alapulnia.
Összességében levonhatjuk a konklúziót: bár a szerelem volt a nap központi témája, legalább akkora hangsúly került a beszélgetések, előadások során az önismeret szerepére; úgy tűnik, ez a két fogalom kéz a kézben jár.
Az önismeret mindennek, így a párkapcsolatoknak is az alapja, ezért nagyon fontos, hogy folyamatosan fejlesszük és kitoljuk a határait.
Ha azt érezzük, hogy mégsem találjuk a fókuszt, nem tudjuk feltárni – az adott esetben ismétlődően jelentkező – problémáinkat, akkor viszont érdemes szakértői segítséget kérnünk, nem fogjuk megbánni. Olyan módszereket és eszközöket adhatnak a kezünkbe, amik hatékonyan vihetnek minket közelebb önmagunkhoz és a párunkhoz egyaránt.
