Skip to content
tűzharsonázó Valérin

Játssz a tűzzel! – Valentin Guérin pyro-harsonást faggattuk

A mindössze 27 éves francia Valentin Guérin feltalálta a tüzet okádó harsonát, az úgynevezett pyro-harsonát, és nem fél használni sem. Sőt! A tanári diplomával rendelkező fiatalember kifejezett célja, hogy ezzel a showelemmel hívja fel zenéjére a figyelmet, és egyáltalán nem fél attól, hogy emiatt cirkuszi mutatványosnak tartják. Akciója sikeres, hiszen különleges hangszerével már a tengerentúlra is eljutott, és a pyro-harsona a koncertekre is vonzza a közönséget. A zenésszel beszélgettünk.

SIG: Mi motivált abban, hogy pont ezt az elsőre nem annyira impozáns hangszert, a harsonát válaszd?
VG: Tízévesen döntöttem el, hogy hangszeren szeretnék játszani, de nem tudtam, hogy min, csak abban voltam biztos, hogy nem húros hangszeren. Anyukám elvitt a zeneiskolájába (Valentin édesanyja zongoratanár. szerk.), ahol az összes hangszert kipróbálhattam.

Azért választottam végül a harsonát, mert megtetszett a hangja, és már akkor gondoltam, hogy sok őrült dolgot tudnék vele majd csinálni.

SIG: Van valami különleges kapcsolatod a tűzzel, ami miatt úgy döntöttél, hogy ezt az elemet kombinálod a hangszereddel?
VG: Nincs különösebb kapcsolatom a tűzzel, csak mindig is szerettem.

Az egyik legkorábbi emlékem ezzel az elemmel kapcsolatban az volt, amikor a nagyapám egy téli viharban kidőlt fenyőfát felvágott és elégetett, erre a mai napig élénken emlékszem. 

SIG: Nem érzed úgy, hogy a tűz kicsit elvonja a figyelmet a zenéről, vagy ellenkezőleg éppen, hogy felhívja rá a figyelmet?
VG: Nekem ez nagyon egyszerű; ha az embereket egy ingyenes harsona koncertre hívod, tízből kilenc nem fog elmenni, de ha azt mondod, hogy tűzijáték és tűzzsonglőrök is lesznek, akkor talán többen jönnek. Az a helyzet, hogy nem akarok üres termeknek vagy csupa idős embernek játszani. Abszolút úgy érzem, hogy a tűz közelebb hozza a közönséget a zenéhez. Jó példa erre az opera-produkció, amiben játszom, a Fantastic Fire. Ez egy olyan produkció, amely során az emberek kérnek tőlünk olyan zenéket is, amiket ők szeretnek, mivel azonban csak klasszikus zenét játszunk, ezáltal olyan darabokat is hallhatnak, amit addig nem ismertek. Ez pedig arra is jó alkalom, hogy új zenéket mutassunk nekik.

Fotó: Marshall Tidrick

SIG: A speciális harsonádon mennyivel kell másképp játszani, igényel valami extra tudást, plusz képességet?
VG: Csupa fizika az egész; mivel a hangszer melegebb, ezért magasabb is a hang, amit kiad. Szerencsémre a harsonának csúszkája van, így nagyon könnyű más pozícióba tenni, amivel rögtön más dallamot tudok belőle előcsalni, amit egy trombitával vagy egy szaxofonnal nem tehetnék meg. Jó fülre és gyakorlásra van még szükség, azonkívül úgy építettem meg a hangszert, hogy mindenen tudok változtatni játék közben, amin akarok.

SIG: Az egyik youtube videódban láttam, hogy egy traktor tetején játszottad a Nessun Dormát a Turandotból, mi volt ezzel a célod?
VG: Édesapám gazdálkodó, és az egyik  nyári szünetben megkért, hogy a földjén pár sávot szántsak fel egy géppel. Na, nekem ez négy napig tartott…(nevet).Ráadásul úgy, hogy egy nap csak három órát töltöttem a traktoron… Munka közben pedig nagyon unatkoztam, és ha unatkozom, akkor kreatív vagyok….

Beállítottam apu GPS-sét, hogy tartsa egy irányba a gépet, és úgy gondoltam, amíg szánt a masina, addig felveszek egy videót. Aztán még az is eszembe jutott, hogy talán jó reklám lehetne ez a navigációs berendezést gyártó cégnek is, így elküldtem nekik a videót azzal a szöveggel, hogy szponzort keresek. Nem tudom, hogy látták-e egyáltalán a videót, de nem vált be, azóta is szponzort keresek (nevet).

SIG: Úgy tudom édesanyád is zenész, zongoratanár, ő hogyan fogadta a tüzet hányó harsona ötletét?
VG: Először, mint mindenkinek, neki sem tetszett az ötlet, de végül most együtt lép fel velem, és azt mondja, hogy imádja. A vélemények továbbra is megoszlanak a pyro-harsonámról, egyesek szerint briliáns ötlet, mások szerint őrültség az egész. A nagyközönségnek általában tetszik, a kicsit sznob komolyzene-kedvelők viszont nem szeretik.

Fotó: Valérie Guérin

SIG: Úgy tudom jól szerepeltél az Oxfordi Egyetem által meghirdetett művészeti projektben, a The Big Projectben, ez mi volt, és mit adott neked?
VG: A verseny döntőjéig jutottam a projektemmel, ez a verseny adott pénzt és lehetőséget, hogy a befejezzem a pyro-harsona prototípusát. Ez nagyon fontos volt nekem, a határidők amúgy is mindig jót tesznek (nevet).

SIG: A pyro-harsona befolyásol a darabok választásában, amit játszol?
VG: A Fire Fantastic esetében igen. Ebben az előadásban minden darabot annak megfelelően választunk, hogy hogyan lehet hozzá igazítani a tűz elemet, szinte erre építjük az egész produkciót.

SIG: Hogyan fejlesztetted ki a gyújtószerkezetét ennek a kütyünek?
VG: Ezt nem mondhatom el, ez egy tűzokádó berendezés, nagyon veszélyes, nem akarom, hogy bárki megsérüljön, amikor megpróbál egy ilyet építeni.

SIG: A régi nagy nevek, mint Frank Rosolino, Glen Miller, mind olyan híres harsonás, aki ennek a hangszernek köszönheti a világhírnevet, de nem gondolod, hogy mostanában a szaxofon vagy a trombita ellopja a showt?
VG: Nem gondolom egyáltalán, minden zenésznek megvan a szerepe. Mint harsonást nagyon szeretem Trombone Shorty-t vagy Robinson Khoury-t, Marshall Gilkes-t.

Klasszikus zenei képzést kaptam, így felnézek Joseph Alessi-re is, de szerintem most pl. egy magyar harsonás, Kiss Zoltán is felfutóban van, vagy a Szegedi Harsonás Együttes, ők is fantasztikusak szerintem.

SIG: Ezek szerint ismersz magyar zenészeket is, miért szereted  őket, kiket kedvelsz még esetleg?
VG: A híres zeneszerzőket persze ismerem, de egyik magyar zenész munkásságát sem ismerem annyira, hogy tudnék közülük kedvencet mondani. Szerintem egyszerűen jók, a technikájuk, a hangzásuk  és a zene is, amit csinálnak.

Nehéz értékelni a profi zenészeket, sokszor  a megfelelő ember, a megfelelő hely és az időzítés a megfelelő eseményeket produkálja.

Néhány éve még azt mondtam volna, hogy Hannover vagy Dánia volt a legmegfelelőbb hely egy harsonásnak, most inkább azt mondanám, hogy egyre inkább Szeged lesz ez a hely.

(A borítókép Marshall Tidrick felvétele.)