Olyan mint McDonagh, csak Orton. Ilyen és ehhez hasonló módon próbálták a nézők egymás között megbeszélni, hogy milyen darabra is érkeztek a Jurányi Ház előadására. Martin McDonagh drámaíró, rendező (Alhangya, Erőszakik) kétségtelenül ismertebb szerző lett, de hogy mindez csak azért történt így, mert a szintén tehetséges Joe Orton zaklatott élete 34 éves korában véget ért, már nyilván nem tudjuk meg. A szürrealitáshoz vonzódó Orton rövid pályája alatt is a hitchcocki történetszövés fekete öves művelője lett, a darab pedig a művész életének egyfajta lenyomataként is értelmezhető. A szerző műve Parti Nagy Lajos friss fordításában elevenedett meg.
A történet szerint a negyvenes éveiben járó Kath (Bíró Kriszta), egy csillogó szemű kislány lelkesedésével egy húszéves fiút cipel haza az apjával közös lakásába. Mr. Sloane-t, az ismeretlen vendéget nem titkolt szándéka beköltöztetni a lakásba és az ágyába is, ezt pedig egyáltalán nem nézi jó szemmel sem a nő apja, sem befolyásos üzletember testvére. Kath a befogadott új lakót, szó szerint gyermekeként óvja, kiszolgálja bármely igényét, cserébe ha az kiszolgálja a nő egyetlen igényét a szeretetre.
Kath-ben közben több anyai aggódás koncentrálódik, mint egy egész újszülött osztály hormonok által fűtött kismamáiban, valósággal védőburkot sző a férfi köré, amelyből az néha egy-két semmibe kiáltott mondattal próbál kitörni.
Bíró Kriszta percek alatt elérte, hogy felidézzem a saját rokonságomból azokat a tagokat, akik hasonló elánnal képesek másokért aggódni, és ezzel egyidejűleg idegeikre is menni, de mindezt annyira aranyosan teszik, hogy általában senkinek nincs szíve megfékezni őket. Mr. Sloane (Dékány Barnabás), akit végig nyájassággal bevont tisztelettel csak családnevén emlegetnek, a mindennapok kellemes, langyos vizében tervezi berendezni életét az albérletben, amikor rájön arra, hogy nagyobb kényelemre és luxusra tehet szert Kath testvérénél, Eddie-nél, így végül itt tervez horgonyt vetni.
Mr. Sloane valódi ripacs, erkölcsi toprongy, gonoszságát mesterien leplezi a megmentésre váró kóbor eb sóvár pillantásával.
Dékány Barnabásnak nagy feladat két órán keresztül egyfolytában adagolni a karaktert, talán az elején kissé túl gyorsan humoros, laza odavetett mondataival egyszerre vásári komédiás és dörzsölt bonviván. A jóképű árvának egy rövid ismerkedős chit-chat elég ahhoz, hogy maradéktalanul ujja köré csavarja a fiútestvért, Eddie-t (Király Attila) is, aki üzletemberi mivoltát hátrahagyva, testvérével versenyre kelve keresi a fiú kegyeit. Király Attila érett, határozott játékkal hozza Edet, azonban az észrevehető, hogy a hétvégi sörözések alkalmával elért bizalmaskodás szintjénél nem igen szeretne intimebb fizikai közelségbe kerülni férfi partnerével.
Kemp, az apa (Gazsó György) alacsonyabb hőfokon ég, de ez nem is csoda, az élet már alig pislákol a majdnem vak öregemberben, néhány felhördülés és káromkodás alkalmával lobban csak fel benne a parázsló szikra. Ugyanakkor utolsó leheletéig ragaszkodik az élethez, amit a löncshús felett rendszeresen diadalmaskodó éhsége formájában hoz a világ tudomására. Az eseményeket legvilágosabban vaksága ellenére is ő látja a legjobban, felsejlő emlékei a bérlőről előrevetítik a “család” életének gyökeres felfordulását. A kétségbeesett idős ember életének válságos pillanatában segítségért fordul szeretteihez, talán ez a darab legfelkavaróbb pillanata, és azontúl, hogy megfordult a fejemben, hogy könnyen lehet, hogy ilyen védtelenek leszünk mind egyszer, az is letaglózott, hogy a vérségi köteléket az érdekek és a gátlástalan vágyak milyen könnyedén szakították el.
Parti Nagy Lajos szövegén kétségtelenül érződik az eltökéltség, hogy a jelenbe helyezze a párbeszédeket, nem riadt vissza a vaskos káromkodások beszúrásától sem, a stiláris elemek és fordulatok rendkívüli módon árnyalták a darab humorát, a sok nyelvi lelemény és szarkazmus szinte kényeztette a hallgatóság fülét, a nézők soraiból már az első pár mondat után nevetés és derű áradt.
A megújult szöveget szinte falták a színészek is, valósággal belebújtak a szavakba, a darab csaholó kutyaként harapja a játékidőt, minden percre jut valami történés, a kétórás szünet nélküli játékidő szokatlan, de ez a darab lendületének megtartása miatt teljesen indokolt.
Néhány leheletnyivel kevesebb harsányság és hangerő jót tett volna, hiszen így a mondatok súlya és az érzelmek szélsőséges ingadozása jobban arcon ütött volna. A látványért felelős Juhász Nóra újrahasznosított, hulladékból álló bútorai, díszítőelemei kiváló tükörképei a szereplők lelkivilágának. Mondhatni úgy kukázzák össze az érzelmeket és a szeretetet is egymásból, ahogy a bútorokat kotorhatták ki a szemétből. A színpad tele a gyermeki lelkeket tükröző játékszerekkel (gumicápa, plasztik nő), mint ahogy a szereplők is játékszerei egymásnak.
A játszótéren azonban véresen komoly csaták folynak: a tét nagy, senki sem akar egyedül maradni, miközben a szó szerint szőnyeg alá söpört múltból, fel-felszáll az emlékek porfelhője, olykor teljesen elhomályosítva a szereplők maradék józan ítélőképességét is. A szürreális dilemmák a végjátékban kijózanító alkukat szülnek, jól szórakozunk, de azért közben sírni lenne kedvünk.
Joe Orton: SLOANE SZÓRAKOZIK
Magyar szöveg: PARTI NAGY Lajos
Kath: BÍRÓ Kriszta
Ed: KIRÁLY Attila
Kemp: GAZSÓ György
Sloane: DÉKÁNY Barnabás
Látvány: JUHÁSZ Nóra
Mozgás: KIRÁLY Attila
Rendező munkatársa: KOVÁCS Henrietta
Rendező: GUELMINO Sándor
Producer: ORLAI Tibor
Fotó: TAKÁCS Attila
Info: http://juranyihaz.hu/mr-sloane-szorakozik/
Az előadás a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.