Jane Goodall angol etológus, antropológus, a csimpánzok szociális és családi életének legismertebb kutatója, igazi ikon. Életének három évtizedét a csimpánzok és más, vadon élő állatok megóvásával töltötte. Huszonéves kora óta szakadatlanul dolgozik azon, hogy bölcsességével, szeretetével és humorával terjessze az üzenetét annak, hogy mindenkiben ott van a lehetőség a változtatásra.
Jane magáról azt nyilatkozta, hogy félénk kislány volt, és ha gyerekként valaki azt mondta volna neki, hogy az egész világon ismert vezéregyéniséggé válik, sosem lépett volna erre az útra. Mára azonban nem csak megbékélt a sorsával, hanem kifejezetten szerencsésnek tartja magát. Úgy érzi, hogy ő tulajdonképpen egy hírnök, akit azért küldtek a földre, hogy átadja a remény üzenetét. Külön-külön nem győzhetünk, de a végeredmény szempontjából mindenki számít és tehet valamit!
Ha emberek milliói hoznak apró, etikus döntéseket a napi életmódjukra vonatkozóan, az összeadódik és így elindulhatunk egy jobb világ felé.
A COVID-19 világjárvány örökre megváltoztatta a világot. Káoszt hozott a gazdaságba és sok ember életét követelte. Jane, a béke világnapja alkalmából közölt üzenetében felhívja a figyelmünket arra, hogy mi okoztuk ezt az egészet, méghozzá a természet és az állatok tiszteletének teljes mellőzésével. Már tudjuk, hogy az állatok az emberekhez hasonlóan érző lények. Ugyanúgy félnek és érzik a fájdalmat, mint mi, mégis kizsákmányoljuk őket pl. nagyüzemi állattenyészetekben vagy vadállat piacokon. A viselkedésünkkel, ezzel a szívtelen hozzáállással pedig tökéletes körülményeket teremtünk ahhoz, hogy a koronavírushoz hasonló kórokozók állatról emberre terjedhessenek.
Ilyen körülmények között már tényleg életbevágóan fontos, hogy a természeti világgal egy új, fenntarthatóbb kapcsolatot alakítsunk ki. Akármennyire eltávolodtunk tőle, vagy akármennyire is tagadjuk, mi is természeti lények vagyunk. Egyszerűen nem függetleníthetjük magunkat az állat és növényfajokból álló ökoszisztémáktól, az lehetetlenség.
Napjainkban, mikor a saját szemünkkel látjuk és folyamatosan tapasztaljuk, hogy egyre több a kihalt, vagy kihalóban lévő faj, fel kell adnunk azt a teljesen abszurd elképzelésünket, hogy a gazdasági fejlődés korlátlan egy olyan bolygón, ahol a természeti erőforrások végesek, a népesség pedig egyre nő.
Ki kell találnunk, hogyan óvhatjuk meg az erdőket és más ökoszisztémákat, hogy tisztíthatjuk meg a folyókat és az óceánokat. Fel kell számolnunk a vadállat-kereskedelmet, el kell érnünk, hogy visszatérhessen az élet a vegyszerek által szennyezett földekre. Meg kell szüntetnünk a nagyüzemi állatfarmokat és át kell térnünk a növény alapú étkezésre. A tehetőseknek le kell adniuk a fenntarthatatlan életstílusukból, a szegénységet pedig enyhíteni kell.
Jane gondolatai akaratlanul is rávilágítanak egy fontos párhuzamra: mindannyian a természet részei vagyunk, ezért ha globális és teljes változást szeretnénk, magunkat is meg kell tisztítanunk. Hogy jöhet létre a teljes tisztulás? Csak a teljes önelfogadás útján.
A béke világnapján próbáljunk meg elgondolkodni azon, hogy mennyire tudunk megbékélni saját magunkkal, mi az amin tudunk változtatni, és mi az, amin nem.
Ne akarjuk megúszni a saját magunkkal való munkát, a megváltoztathatatlant viszont próbáljuk elfogadni- azzal úgysem tudunk mást tenni. Igyekezzünk lehetőleg magunkat sem szennyezni; sem testi, sem lelki szinten. Ha ugyanis mi jól vagyunk a bőrünkben, meg fogjuk tapasztalni, hogy sokkal könnyebb úgy általában – de pl. a környezeti választásaink során is – nem önző módon viselkedni. A belső béke a külső béke iránti igényünket is elhozhatja, érdemes tehát nem minden egyéb teendőnk mögé sorolni az önelfogadással járó kemény melót.
Fogjunk össze másokkal is ezen az úton, beszélgessünk, tegyünk fel kérdéseket. Higgyük el, hogy nem csak a környezetet, magunkat is sokkal könnyebb úgy megmenteni, ha nem teljesen egyedül dolgozunk rajta.
Ebben a konfliktusokkal és szenvedéssel teli világban Jane a fiatalokban reménykedik a leginkább. Vele együtt mi is hiszünk abban, hogy a gyerekekre lehet építeni a jövőt, hiszen ők még őszinte kíváncsisággal és szeretettel fordulnak az állatok, és a természet felé. Az ő romlatlan lelkük könnyebben befogadja, és a felnőtt, modern élet által még nem szennyezett elméjük könnyebben megérti, miért is olyan fontos, hogy az önzőségünket feladva magunkat egy nagyobb egység részeként értelmezzük.
A Jane Goodall Intézet ifjúsági programja a Roots & Shoots („Gyökerek és Hajtások”) már 65 országban működik. A program itthon is könnyen elérhető azon környezetbarát gyerekek és felnőttek számára, akik szeretnének tenni valamit a természet és az állatvilág megóvása érdekében (http://www.janegoodall.hu/rootsandshoots).
Jane szerint cselekvésre kell ösztönöznünk a fiatalokat, hiszen ők ösztönösen megértik, hogy a természet szenved, és szeretnének segíteni.
Fontos, hogy a fiatalok megtanulják, és felnőve – generációs szinten is – képviseljék: a bőrszínnél, a kultúránál, a nyelvnél vagy a vallásnál sokkal fontosabb, hogy minden ember egy nagy család tagja, amiben minden családtag figyel és vigyáz magára és a másikra, illetve a család otthonára, a természetre.
A béke világnapja alkalmából fogadjuk meg Jane Goodall bölcs szavait, és próbáljunk meg a legnagyobb világvallások által megfogalmazott aranyszabály szerint élni. Bánjunk ugyanúgy másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. „Össze kell fognunk és cselekednünk kell. Most. Mielőtt túl késő lenne.”
(képek: pexels.com)
