A hermelint választották 2021-ben az Év Emlősének a Vadonleső Program keretében. A művészek versben, festményben és más műalkotásban fogják idén reflektorfénybe vonni ezt az egyébként rejtőzködő élőlényt. A hír kapcsán megkérdeztük a programot gondozó Herman Ottó Intézetet, hogy szerintük miért pont most fontos felhívni a figyelmet erre az állatra.
A hermelin a klíma állapotának hírnöke
Az Év Emlősét a Vadonleső Program munkatársai minden évben – mindenféle szakmai javaslatot, érvet, aktualitást meghallgatva – maguk választják meg. Minden évben olyan emlősfajt választanak, amely kapcsán különböző, természetvédelmi szempontból is fontos értékekre, jelenségekre, érdekességekre tudunk rávilágítani, kitöltve az egész évet izgalmas programokkal – mondja Dr. Váczi Olivér a Herman Ottó Intézet munkatársa.
Idén az egyik legfontosabb jelenség, amire a hermelin felhívja a figyelmünket: klímánk észrevehető változásait kevésbé feltűnő, kiszámíthatatlan hatások sokasága kíséri.
Bárkinek feltűnhetett, hogy az idei első havazásra milyen sokat kellett várni az ország legnagyobb részén. Ráadásul az ország magasabban fekvő pontjaira kellett utaznunk egy kis szánkózásért. Ez az időjárás pedig nem is számít különlegesnek az elmúlt éveket figyelembe véve – teszi hozzá a szakember.
A hermelinről tudni érdemes, hogy a mi éghajlatunkon, jellegzetes fehér téli bundája (csak a farka vége marad ekkor is fekete) egyre ritkábban figyelhető meg a természetben. Ennek oka lassú alkalmazkodásbeli változás. Ha ugyanis nincs hó, a fehér szín nem hogy nem olvad bele a háttérszínbe, még feltűnő is. A szakember elmondta, hogy emiatt nehezebb vadásznia is és rejtőzködnie is. Az az állat, amely feltűnő, kevesebb táplálékhoz jut, ugyanis hamarabb a ragadozók áldozatául esik. Ebből következik, hogy kevesebb utóda is lesz, és szintén érdekes, hogy ezért nem tudja tovább örökíteni a bundaváltás génjeit sem. Amely példányban valamiért ezek a gének kevésbé működnek, nem vált olyan könnyen bundát, sikeresebb lesz, több utóddal, átörökített génállománnyal. Ebből láthatjuk, hogy szép lassan eltűnik ezekből a populációkból a szép, fehér téli bunda.
A hermelin egyébként szereti a változatosságot. Olyan területeken érzi jól magát, ahol a táj sokszínű.
Mind táplálékban (más méretkategóriát fogyasztanak a kisebb nőstények, mint a nagyobb hímek), mind búvóhelyekben szüksége van arra, hogy többféle jellegű, méretű lehetőség álljon rendelkezésre. A változatos, egészségesen magas biodiverzitású élőhelyfoltok pedig természetvédelmi szempontból is nagy értéket képviselnek.
A Herman Ottó Intézet munkatársa szerint azokon a mezőgazdasági területeken, ahol úgynevezett extenzív, vegyszermentes művelés folyik, mezsgyék és bokorsávok, esetleg kisebb facsoportok tarkítják a tájat, ott a hermelint nagyon gyakorisággal lehet megfigyelni. Ebből következik, hogy jelenlétével az állat egyfajta élőhely-minősítést végez: itt vagyok, jól vagyok, itt egyensúlyban a világ!
Természetben élő hermelinekre kevésbé veszélyes a járvány
A koronavírus-járvánnyal összefüggésben érdemes felhívni a figyelmet arra a tavalyi hírre, amely arról számolt be, hogy a Dániában a hermelin rokonai közé tartozó – ám Európában nem őshonos – amerikai nyérc farmokat fel kellett számolni, mert a tenyészállatok között az új koronavírus terjedt el. A telepek környékén csapdázva, a szabadon élő nyércek között is – ugyan nagyon nagyon kis arányban – találtak fertőzött példányokat is. Tudni kell, hogy a tenyésztelepeken nagyon sok példányt tartanak egy légtérben, illetve egymással kapcsolatban álló termekben, ami mindenféle fertőzés terjedésének – különösen a cseppfertőzéssel terjedő kórokozók esetében – a melegágya.
A vadon élő, magányos, vagy kis családi kötelékben élő menyétfélék között ez a fajta betegség-terjedés nem jellemző, hiszen a ritka, esetleges találkozások nem teszik lehetővé a kórokozók gyors továbbadását.
Természetes esetben a szakemberek szerint egyáltalán nem kell attól tartanunk, hogy ezek a vadállatok hasonló járványok okozói, vagy közvetítői lehetnének. Más jellegű veszélyt jelenthetnek őshonos élőlényeinkre azonban azok az idegenhonos inváziós fajok, melyek megtelepedve és a táplálékhálózatba mintegy kívülről érkezve gyorsan terjednek és kiszorítják az eredetileg itt élőket. Az amerikai nyérc például kiszabadulva az északi országok európai nyérc állományát veszélyeztetheti, de eljutása hazánkba, illetve itt esetleg elszaporodása a hermelin állományt is nagyon kedvezőtlenül érinthetné. Élőhely-átalakításukkal, a biodiverzitás csökkentésével, az idegenhonos inváziós növények terjedése is negatívan hat a hazai hermelin állományra.
A hermelin Magyarországon alacsony egyedszámmal, kisebb foltokban mindenfelé megtalálható. Ennél sokkal többet azonban nem nagyon tudunk, mert a faj nehezen nyomon követhető.
Váczi Olivér szerint éppen ezért azt is nehezen lehet észrevenni, ha esetleg valamilyen káros hatásra lecsökken az egyedszáma. Esetleg mire észreveszik a bajt a szakemberek, már lehet, hogy késő lesz. A hermelin éppen ezért arra is figyelmeztet minket: a rendszeresen gyűjtött, célzott adatok híján a természetvédelem is kevésbé hatékony. Szükség van tehát a biodiverzitás-monitorozó programokra, rendszerekre!
Idén tehát a hermelinnek sok üzenete van. A klímaváltozással, a biológiai sokféleség megőrzésével, az idegenhonos inváziós fajok terjedésének problémáival és élő környezetünk folyamatos monitorozásával bizony foglalkoznunk kell!
Hermelin, a találékony vadász
A kisragadozókra általában jellemző a találékonyság és a jó problémamegoldó képesség. Nincs ez máshogy a hermelin esetében sem. Méretéből adódóan viszonylag sokféle zsákmányállatot képes elejteni (olykor-olykor akár még a mezei nyúl is szerepelhet a nagyobb hímek étlapján!). Mindeközben nem egy, nálánál nagyobb ragadozófaj képviselőitől is tartania kell (pl. róka, több bagolyfaj), ugyanakkor a táplélék-konkurencia is erős lehet (pl. menyét, görényfajok). Ilyen körülmények között csak egy nagyon ügyes, jól rejtőzködő és problémamegoldó képességű állat képes fennmaradni. Nem csak a talajfelszínen, de a föld alatti járatokban, a bokrok, cserjék ágai közt, illetve a vízben is képes vadászni.
Különleges tulajdonsága a téli fehér bundaszíne, mely a havas tájba történő beleolvadásával szinte láthatatlanná teszi. Mindent kutató, állandó figyelme, ügyes, gyors mozgása, jó úszása és súlytalan ugrásai rendkívül veszélyes vadásszá teszik.
A hermelin a művészeket is megihlette
A hermelin védett állat hazánkban, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Ez azt is jelenti, hogy elejteni, tartani, élőhelyét átalakítani csak természetvédelmi engedéllyel lehet. Így ma már fogságban még kevésbé van esélyünk hermelinnel találkozni, mint a szabad természetben. A XIX. századig még szőrméjéért vadászták. A királyi hermelin-palást, vagy egy egy hermelin gallér rengeteg példány elpusztítását követelte, ami már akkor sem volt egyszerű és gyorsan kivitelezhető feladat. Ezért is volt olyan különleges értéke egy egy ilyen királyi ruhadarabnak.
A hermelinről sokunknak Leonardo da Vinci híres festménye, a Hölgy hermelinnel című képe jut az eszébe. A képet szakértői szemmel megnézve azonban egyet kell értsünk azokkal a véleményekkel, mely szerint a hölgy karjában tartott állat mérete, habitus és fejformája alapján sokkal inkább egy albínó vadászgörényt ábrázol, semmint téli bundás hermelint.
Nem is meglepő egyébként egy jóval gyakrabban, kimondottan vadászati célból tartott faj egy szelíd példányának megjelenése a képen ábrázolt, nyugalmat sugározó helyzetben.
Ha résen vagyunk, össze is futhatunk vele
Azoknak a kirándulóknak, akik hermelinnel szeretnének találkozni, jó hír, hogy Magyarország szinte bármely szegletében előfordulhat a faj. A rossz hír azonban az, hogy egyáltalán nem gyakori, csak a számára alkalmas foltokban él, kerüli az emberlakta területeket, ráadásul nagyon óvatos. És ha ez mind nem lenne elég, főleg éjszaka jár vadászni és a tetejébe a rejtőzködés nagymestere. Éppen ezért óriási szerencséjének kell lennie az embernek, hogy találkozzon egy-egy példánnyal. Európa más részein, északi területeken, vagy Nagy-Britanniában gyakoribb a faj, és ott az emberi jelenléthez is jobban alkalmazkodott, kevésbé érzékeny a mezőgazdasági művelés intenzitására, mint nálunk.
A gazdáknak azonban nem kell aggódniuk épp a hermelin miatt, sőt! Elsősorban olyan rágcsálókkal (pl. mezei pocok, kósza pocok) táplálkozik, amelyeket a mezőgazdasági területeken nem látnak szívesen. Mivel a településekhez ez a faj nem megy közel, a baromfit még ha akarná sem tudná bántani.
Aki pedig a ház körül ‘hermelinbarát’ gazdálkodást szeretne folytatni, annak a titka, hogy legyen annyira természetközeli, amennyire csak lehet!
Váczi Olivér érdeklődésünkre elmondta, hogy sajnos nem volt még olyan szerencséje, hogy élő hermelinnel találkozhassam, bár egyszer, sok évvel ezelőtt, távolról látott egy gyorsan mozgó fehér foltot a távolban, amelyről feltételezte, hogy hermelin volt. Közvetlen kollégája, azonban ürgefotózás közben abban a kivételes szerencsében részesült, hogy egy hermelint hosszú perceken keresztül megfigyelhetett, sőt, csodálatos képeket is készíthetett róla. Ezeket a képeket pedig a hermelinnek szentelt egész éves eseménysorozatok keretein belül majd bárki megnézheti.
A rendkívül ritka előfordulása miatt a szakember azt gondolja, hogy már az is kifejezetten szerencsésnek érezheti magát, akinek olyan ismerőse van, aki látott már szabadon hermelint!
Miért jó megválasztani az év emlősét?
Kérdésünkre Váczi Olivér elmondta, hogy az év emlőse sorozat azért hasznos, mert az meghirdetett pályázatokra érkező mesék, versek, dalok, képregények, filmek valódi kulturális értékeket teremtenek.De van természetvédelmi haszna is a programsorozatnak. Például, 2018-ban a földikutyát választották meg az Év Emlősének, sokan azt hitték, hogy egy szem nélküli, kapafogú, alaktalan földalatti rágcsálót lehetetlen megszerettetni az emberekkel. A földikutyát a Dunántúlon eleve a kósza pocokkal azonosították, amelyből meglehetősen sok van, ráadásul olykor károkat is tud okozni a kiskertekben. Az év vége felé, azokon a rendezvényeken, melyeken megjelentek a földikutyás játékokkal, már egymást javították ki az ismeretlen látogatók a földikutyával kapcsolatos tévhitekben, sokan úgy viselkedtek, mintha ezek a dolgok mindig is a köztudatban lettek volna.
Mi az a Vadonleső Program?
A Vadonleső Programot majd 12 évvel ezelőtt azért találták ki, a szakemberek szerint az emberek nagyon sokat tudnak segíteni abban, hogy egy sor értékes állat és növényfajt jobban megismerjünk. Az ismeretszerzés közben észrevétlenül is beleszeretnek a természetbe, elköteleződnek a természeti kincsek megmentése iránt. Ha pedig valamit megismerünk és ráadásul még közszeretetnek is örvend, azt sokkal könnyebb megőrizni, sokkal hamarabb észrevesszük, ha segítségre szorul. Jelenleg a Programot a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztálya működteti, a Magyar Természettudományi Múzeum közreműködésével. 18 olyan faj van, melyek egyedeivel való találkozást a vadonleső.hu honlapon, vagy mobiltelefonos alkalmazásban be lehet jelenteni. Ezek mind olyan növények és állatok, melyeket mindenki, szinte előképzettség nélkül, könnyen felismer, jó eséllyel nem téveszt össze mással és még találkozhat is velük jártában, keltében. A Program indulásakor még nem tudtuk, hogy amit elindítottunk az egy un. közösségi tudományos, szaknyelven ‘citizen science’ megközelítést használ. Ennek a megközelítésnek az erőssége abban áll, hogy mindenki beleteszi azt, amiben jó: a tudomány képviselői a keretek kialakításához használják szakmai ismereteiket, míg a nagyszámú önkéntes adatgyűjtők azzal segítenek, hogy szinte mindenütt ott vannak és összeadva rengeteg időt tudnak megfigyeléssel tölteni. Ennek a szerencsés szimbiózisnak az eredményeként jelenleg 12 000 elterjedés-adatot tartalmaz a Vadonleső adatbázisa.
(A borítókép Dr. Takács András Attila felvétele)