Avagy egy gombszemű plüss hogyan képes széttépni a felnőttek élethazugságait?
Pass Andrea íróként és rendezőként is jegyzi a Vígszínház (Vígstreamház) online műsorára tűzött A vándorkutya című előadását. A kortárs alkotó – a gyermeki világból kölcsönzött eszközökkel – három család történetén keresztül mutatja be az emberek saját maguk előtt is takargatott hazugságainak kíméletlen lelepleződését. Hitchcokci történetszövés, váratlan fordulatok, szatíra és krimi egyszerre a színpadon, amely most a mi nappalinkba is elhozta a plüss dakszlit, amely esetlegesen saját életünk elhallgatott részeit is megugathatja. Gondolatok A Vándorkutyáról.
A történet szerint a címben szereplő Sosa Juristovszky által tervezett, leginkább egy foxira hajazó, maradék anyagokból varrt gombszemű eb – a gyermeki világból kiemelkedve – állítólag a felnőttek minden titkát kiszimatolja, így közelében senki titka nincs biztonságban. Az óvodai feladat keretében családról családra adott játék helyett nyilván az őszinte gyerekszáj az, amely akaratlanul szállítja a felnőttek kiadni nem akart információit, családi takargatnivalóját. A lelepleződés lehetősége pedig páni félelmet szül a féligazságokból, füllentésekből kozmetikázott felnőtti életben.
A szülők az első jelenettől fogva szinte gyermeki rémülettel tartanak, a mágikus erővel felruházott plüsstől, amely az előadás elejétől kezdve csaholva tereli a nézőt a szürrealitás felé.
A szerzők a játékosságot és a humort is kölcsönveszik a gyerekektől, hiszen mind Pető Kata jelmezeiben megjelenő gyerekszobák világát idéző kék, rózsaszín, lila színei, mind a ruhákra rajzolt szimbolikus zsebek, varrások a képzelet és a fantázia világát idézik. A fantáziálás a szereplőkre is jellemző. Az első családot az otthon alkotó szobrász, Misi (Jászberényi Gábor) és a memóriazavaros anyósának délutáni anekdotázásán keresztül ismerjük meg, amelynek nyugalmát éppen a haza érő felesége, Klaudia (Majsai-Nyilas Tünde) zavarja meg. Klaudia a napszakok és programok labirintusában bolyongva már saját életén sem igazodik el, nemhogy a kiterjedtebb családján. Misi félszeg félmosolya mögött a téboly, Klaudia arcizmaiban egy kezdődő neurózis aggasztó jeleit látjuk.
A párkapcsolat ENSZ-békefenntartója a velük élő Mama (Halász Judit), aki a felszín alatt húzódó konfliktusok törésvonalaira precíz „szeizmográfot” kötött, és minden egyes kitörni készülő vitát még csírájában akar elfojtatni vagy megoldani.
Halász Judit otthonkába csomagolt hibátlan gondossága, kiskosztümbe ráncolt aggodalma a család tagjaiból sok köszönetet azonban mégsem vált ki. Sőt, az is kiderül, hogy lánya éppen őt hibáztatja a szétzilálódó családi életéért. Még rácsodálkozni sincs időnk az első családra, egyazon színpadon, minden átkötés nélkül, snitt-szerűen a következő pár, Jutka (Tar Renáta) és Kornél (Karácsonyi Zoltán) feszültségektől nehezült vacsoraasztalánál találjuk magunkat. Az ő kapcsolatukban néhány perc alatt felfeslik a nyugodt hétköznapok szövete. A felszín alól mély konfliktusok, elnyomott komplexusok szöknek a felszínre. Ebben a házasságban nekem a hagyományos férfi és női szerepek működésképtelensége mutatkozik meg.
A Klaudia-Misi és Kornél-Jutka páros egyes tagjainak szélsőségesen eltolódott dominanciája – a darab markáns szürrealista pszicho-thriller jellege mellett – finom hangsúllyal felhívja a figyelmet a női-férfi szerepek változásából kibukó szerepzavarok ki nem beszéltségének problémájára is.
Ebből a történetből pedig egyszer csak Edináékhoz (Petrik Andrea) csöppenünk, aki gyermeke apjával, Vilmossal (Hirtling István) éppen az óvodai szülőknek tervez vacsorát adni. A harmadik kapcsolat már első blikkre is szövevényesebbnek tűnik a többinél. Szinte kőként húzza a néző szívét az Edina szemében megcsillanó szomorúság, a Kornél tekintetében megülő zavarodottság. Hallgatásaik, félmondataik lógnak a levegőben, vagyonuk és társadalmi státuszuk golyóálló üvege takarja kapcsolatuk ordító hiányosságait.
Azonban a felnőttek közül egyedül Edina nem retten meg a vándorkutya erejétől. Inkább ravaszan arra használja a szövetdögöt, hogy felheccelje annyira, hogy esetleg egy-egy hazugsághoz odakapjon, és lerántsa segítségével a leplet a nő által már sejtett igazságról.
A párok életének epizódjai pörgős párkapcsolati verkliben vetítik elénk, a számtalanszor akár általunk is elkövetett hibákat, indulatból kiszaladt mondatokat, konfliktusokat. Keresztes Tamás zenéje Hitchcock Psychó-jához hasonlóan füleket és idegeket borzolóan erősíti fel az érzelmek hullámzását. A három család a vándorkutya átadása ürügyén egy alkohollal átitatott, közös estén találkozik, ahol a
a pattogó mondatokból összegerjedő feszültség hatására a szövetmaradékokból összefércelt állat „életre kap, és a felnőttekre szabadul”.
A „veszett” vándorkutyát a Psycho képkockáit idéző, állatias módon Jutka pusztítja el, mintha azzal bármint is semmisé lehetne tenni. Amikor már a kiderült titkok gőzölgő kutyagumi módjára éktelenkednek a szemek előtt, a párok még mindig hisztérikus nevetéssel próbálják maguktól eltávolítani az igazságot.
Az ember a nyilvánvalót is képes az utolsó percig tagadni, míg a gyerekek világát megtestesítő eb – a társadalom által meg nem zabolázott – őszinteséggel már rég mindent felszínre hozott. Ebből az őszinteségből pedig talán a felnőttek világára is egyre több ráférne.
(Képek a Vígszínház engedélyével)
SZEREPLŐK:
Mama: Halász Judit
Klaudia (Mama lánya): Majsai-Nyilas Tünde
Misi: Jászberényi Gábor
Edina: Petrik Andrea
Vilmos (Edina élettársa): Hirtling István
Melinda (Vilmos felesége): Gilicze Márta
Jutka: Tar Renáta
Kornél (Jutka férje): Karácsonyi Zoltán
Díszlet: BOBOR ÁGNES
Jelmez: PETŐ KATA
Dramaturg: GARAI JUDIT
Zeneszerző: KERESZTES TAMÁS
A plüss kutya tervezője: SOSA JURISTOVSZKY
Súgó: KERTES ZSUZSA
Ügyelő: KUTI LÁSZLÓ
Világítás: HLINKA MÓNI
A rendező munkatársa: SZEITL ZELMA