Skip to content
Ház kívülről

Kassay Csongorral, a Wild’in ökoház tervezőjével és építőjével beszélgettünk

Erdei ház, amely segít visszatérni a természetes életmódhoz

Legtöbbünk életébe 2020 váratlan korlátokat emelt. Az elsősorban kiállítások, standok tervezésével foglalkozó Kassay Csongor azonban éppen tavaly tudott a korábbiakhoz képest jobban kiszabadulni közülük. A pandémia miatt felszabadult annyi ideje, hogy csapatával a Kárpátok ölelésében, a piricskei erdő közepére tervezzen és építsen egy – teljesen hálózatmentes, természetes és újrafelhasznált anyagokból álló – házat, ez lett a Wild’in. Az erdei kabin nemcsak egész családjának biztosít nyugodt kikapcsolódást, hanem jó példája annak is, hogyan lehetséges visszatalálni az ősi, természetes életmódhoz. A ház tervezőjével és építőjével beszélgettünk.

SIG: Úgy tudom a ház tervezését “a minél egyszerűbben élni” mondata inspirálta. Honnan jött ez az elképzelésed?


KCS: Uralkodóvá vált a világban egy olyan trend, hogy mindent okosítani szeretnénk, hogy könnyebbé tegye az életünket. Ezért

különböző rendszerekkel vesszük körbe magunkat, ami sajnos a végén az egyszerűsítés helyett inkább túl komplikálttá teszi a mindennapjainkat.

Én már az állandó lakhatásra szolgáló házam építésénél is arra törekedtem, hogy az minél kisebb és hatékonyabb legyen. Négy-öt évvel ezelőtt döntöttem el, hogy jó lenne egy olyan hely is, ahová el tudok vonulni a családommal pihenni. Akkor kezdtem el utánajárni, tervezni. Folyamatosan futott az ötlet a háttérben, de a megvalósítással kevesebbet foglalkoztam, mivel a munkám miatt sokat utaztam külföldre.  Ahogy idén februárban elkezdődött a leállás, Csiszér Zsombor barátommal nekifogtunk az ötlet megvalósításának. 

Az vezérelt ennek a nyaralásra, kikapcsolódásra szánt háznak a kialakításánál, hogy egy hálózattól mentes építményt hozzunk létre, ami igazán a nyugalmat szolgálja.

SIG: Szerinted hogyan lehetséges megtalálni (újra) a kapcsolódást a természettel? Egyáltalán mennyire van szüksége erre a városi embernek?

KCS: A természettől való elszakadás mindig természetellenes folyamatokat generál, ha bármilyen problémára keressük a választ, az nem történhet meg a természetes minták követése nélkül.

Ezzel mindenki küszködik, aki egy nagyvárosban él, és esélye sincs az egyszerű létet megtapasztalni. Azt akartam, hogy a gyerekeinknek legyen egy olyan hely, ahol meg tudják élni azt a fajta egyszerű, hálózatmentes elemi életformát, ami mostanság már nem nagyon áll rendelkezésükre. Az én gyerekkoromban még volt arra lehetőségünk, hogy elmenjünk a nagyszülőkhöz, és közelről lássuk a természetközeli életet, ahogy a dolgok igazából működnek. Ez az életforma mára teljesen eltűnőben van.

A természethez közeli életet akartam megmutatni a gyerekeimnek egy olyan helyen, aminek van egyfajta vadsága, hiszen patak és erdő is van a közelben.

SIG: Miért éppen a piricskei erdőben építkeztél, és hogyan folyt a megvalósítás?

KCS: Egy olyan helyet kerestem, amelyhez közel van a víz, itt a közelben patak is folyik, ugyanakkor minél zavartalanabb legyen és elszigeteljen a külvilágtól. A terveket évek óta formáltam, majd ahogy a koronavírus miatti lezárások lehetőség adtak, elkezdtük az építkezést. A ház előre gyártott, könnyű szerkezetből készült, amit aztán a helyszínen raktunk össze. A belső munkálatokkal együtt két hónapot vett igénybe az egész építés.

SIG: Mit lehet tudni az elkészült erdei lakról?

KCS: Az elképzelésünk az volt, hogy egy olyan forma jöjjön létre, ami egyfajta mozi hatást ad át a bentlévőknek.

Ennek érdekében a ház ablaka, vagyis a “képernyője” a természetre néz. Ezert választottam a trapéz formát is, a kis térben úgy érezzük magunk, mintha kint lennénk a szabadban. Amúgy is állandóan képernyőket nézünk, ez pedig egy olyan ‘monitor’, ami nem fog zavarni, sőt megnyugtat a patakra néző kilátással. Benne van a természetben, mindenhol fák veszik körül. Az emeleti részt, ahol aludni lehet, úgy alakítottuk ki, hogy onnan is ki lehessen nézni ezen az ablakon. Elég sokat dolgoztunk azon, hogy ez így működjön.

SIG: Mi volt a legnehezebb a ház megvalósítása során (ha volt ilyen)?


KCS: A felszín, a domborzat nem könnyítette meg a dolgunkat, de alapvetően semmilyen különösebb nehézség nem merült fel, ugyanis a legnagyobb örömmel készítettük a házat.


SIG: Hogyan változott a te világod, mióta a ház elkészült?

KCS: A családom és az én életemet is a legjobb irányba terelte a ház, ugyanis sok időt tudunk ott tölteni, úgy, hogy nem adódnak a hétköznapi életben megszokott zavaró tényezők. Ezenkívül az is gazdagította az életem, hogy rengeteg embert ismertem meg az építkezés kapcsán, akiket nagyon vonz ennek az egyszerűbb életformának a kipróbálása.

Örömmel tölt el, hogy másokat is motivál, amit létrehoztunk.

SIG: Bevált az eredeti elképzelésed, hogy felszabadultabban érezd magad ezen a helyen, technikai bonyodalmak nélkül?

KCS: Igen, nagyon jó érzés időről időre megtapasztalni azt, hogy milyen kevés kell az ember boldogulásához, és boldogságához. Ez a ház lehetőséget ad, hogy egy kicsit ebbe belekóstoljunk, ugyanis a saját magunk fenntartásához szükséges dolgok mind megvannak benne.

A telken tiszta vizű forrás folyik, tehát a víz adott, de nincs bevezetve, mert akkor ugye egy szinte átlagos hétvégi házat kapnék.

Ehelyett beszereztünk egy vödröt, amivel meg lehet tölteni egy tartályt, ami alá elhelyeztünk egy csapot a kézmosáshoz. Nagyobb mosakodáshoz pedig egy tálat lehet használni. Kályhával fűtünk természetesen, hiszen ehhez a fa adott. Nincs meg az kényelem, hogy valaki előre begyújt, de legalább hamar kimelegszik, 20 perc alatt akár 10 fokot is emelkedhet bent a hőmérséklet.

SIG: Hogyan fogadta a házat a család?


KCS: Mintha te építenél egy fára egy kicsi házikót a gyerekeidnek! Szóval a ház igazából gyerekké tett minket is kicsit, legalábbis úgy örültünk neki, mint a gyerekek.

A házat, és annak a kialakítását, a család közösen tervezte el, illetve egy barátunk családja, és közös ötleteléseink alapján született meg. Így a felnőttek és a gyermekek igényei egyaránt érvényesülnek.

SIG: Az épület belső letisztultságában is tetten érhető természetes és újrafelhasznált anyagok és bútorok jelenléte. Milyen szempontokat vetettek figyelembe, mikor berendeztétek a belső teret?

KCS: A belső anyagok és a dizájn kialakításánál is törekedtünk arra, hogy a funkcionalitás megmaradjon. Az anyagok újrahasznosítására is figyeltem.

Kerítésdeszkából készült a lambéria, amit svéd viasszal kezeltünk, egy régi gyalupadból pedig asztal lett.

A bútorzat nagy részét én terveztem, és a műhelyemben is készült el.Mindig is vonzottak az antik bútorok, a régi szerszámok, így adott volt, hogy egy gyalupadból készítsek asztalt. Ezzel ráadásul érvényesül az újrahasznosítás és a használt tárgyak által nyújtott bensőséges hangulat. Ez párosul egy letisztult modern formával.


SIG: Úgy tudom, esetlegesen terveznél mások számára is hasonló házakat, de nem elsősorban kereskedelmi szempontok, hanem a közösségépítés vezérel.


KCS: Igen, tervezek mások számára is házakat, illetve a házban megszállhat az is, akit komolyan érdekel a hálózatmentes életforma.

Sőt, szeretnénk is még házakat építeni erre a telekre, hogy ezzel teret adjunk a különböző közösségek számára, akik a természettel való kapcsolat miatt szívesen jönnének ide.