A zenekar dobosával Molnár Csaba beszélgetett kezdeti pillanatokról, emlékekről, alkotói szünetről, és egy minden eddiginél letisztultabb, mérföldkőnek számító új albumról, a „Now Let The Monsters Shine”-ról.
SIG: Teljes megújulás, új lendület. Mindenki hallhatja, hogy most ebben vagytok, de honnan indultatok?
JT: A zenekar megalakulását 2011 őszére datáljuk, ekkor voltak az első próbáink. Szegről-végről korábban már ismertük egymást, Ronival (Vilcsek Áron – gitár) volt Pesten egy bandánk akkoriban, emellett párhuzamosan Szaszának (Czeglédi Szabolcs – ének, gitár) és Máténak (Gál Máté – basszusgitár) is voltak közös zenei projektjei Kecskeméten.
Így négyen Pesten ismerkedtünk meg, ahol a közös bulik alkalmával már megfogalmazódott bennünk, hogy szívesen zenélnénk együtt is. Először aztán egy esküvőn álltunk össze Szaszával, és mivel szükség volt gitárosra, Ronit is hívtuk, hogy csatlakozzon.
Az első próbákat a Margit-szigeten tartottuk, pár sör társaságában; mondhatni akusztikus örömzenéből indult ki ez az egész.
A lagzin aztán egészen megmagyarázhatatlan dalokat nyomtunk le, ami végül is kellett ahhoz, hogy felismerjük, ez a felállás simán működhet más körülmények között is. A végleges formáció és a zenekari hangzás Máté csatlakozásával állt össze és vált teljessé.
SIG: A mai magyar zenei piacon sok a fiatal tehetséges banda, nem egyszerű kitűnni, de nektek mégis sikerült. Mi kellett ahhoz, hogy ilyen ismertségre tegyetek szert?
JT: Nagyon nagy löketet adott az elején, hogy két tehetségkutatót nyertünk meg egymás után, rövid időn belül. Az egyik az R33 által szervezett verseny volt, a másik pedig az A38-as Talentométer. Szerencsére pont annyi saját dalunk volt, amennyi minimum kellett a nevezéshez.
SIG: Honnan jött a zenekar mindennapinak egyáltalán nem mondható neve? 🙂
JT: Eredetileg sokkal hosszabb nevünk lett volna, egész pontosan Noxious Foodie and the Run Over Dogs. Ez kimondhatatlan és leírhatatlan is egyszerre, ezért a stúdiós kollégák javaslatára és segítségével egyszerűsítettünk a dolgokon.
A Noxius Foodie (ami az első lemez címe lett végül) egyébként a kártékony ínyencnek a fordítása, a Run Over Dogs pedig egy angol kifejezés, ami azt szimbolizálja, amikor nagyon másnaposan vagy szétcsapottan belemész minden helyzetbe, akár egy úton átrohanó kutya.
SIG: A most megjelent nagylemezetek előtt volt egy kisebb alkotói szünetetek. Ennek mi volt az oka?
JT: A zenekar effektíve teljesen nem állt le, de tavaly januárra picikét elfáradt a projekt, mindenkit más hozott lázba. Nem tudtunk ugyanazzal az intenzitással, ugyanazokkal az álmokkal tekinteni a bandára, ami végül a feloszlás szélére sodródott. A vírushelyzet sem segített lendületbe hozni a dolgokat, egyszerűen csak megálltunk, leálltunk.
SIG: Mi hozott vissza benneteket az alkotáshoz?
JT: Szerencsére Szaszánál a pandémia alatt egy nagyon termékeny időszak vette kezdetét, amit Nové Somával (Middlemist Red) és Mátéval közösen lovagoltak meg. Az elején ez a folyamat nem úgy indult, hogy lemez lesz belőle, szimplán csak jólesett Szaszáéknak a zenéléssel foglalkozni.
Stúdióban rengeteget kísérleteztek, korábbi dalok, riffek, ötletek kerültek elő, amiket szépen elkezdtek kidolgozni. Amikor Roni ráért, ő is kiment a stúdióba, én viszont a munkálatoknak ebben a fázisában egyáltalán nem tudtam részt venni. Az első gyerekünk születése miatt lélekben és fizikailag is máshol voltam, vidéken rendezkedtünk be egy időre.
SIG: Hogyan tudtál mégis bekapcsolódni a folyamatba?
JT: A srácok mindig küldték a demókat, telefonon egyeztettünk, aztán én GarageBand-en pötyögtem be dobtémákat, és ezeket küldtem át nekik. Így a végére persze közös gyümölcsöt érleltünk, de a feladat oroszlánrészét a Szasza-Soma-Máté tengely vitte végig. Nem mondtuk ki direktben, de éreztük, hogy a lemezírói időszak egy adott pontnál kezdetét vette.
Mikor végre eljutottunk oda, hogy felvegyük a dobot – utoljára a hangszerek közül – nagyon izgultam, mert közel 10 hónapig nem ültem a saját dobomnál.
A végeredmény aztán szuper lett, szerencsére 1 nap alatt sikerült feljátszanom minden számot. A nyers hangsávok felvételei után egy hosszú keverési folyamat következett, majd megszületett az új lemez, amire nagyon büszkék vagyunk!
Őszintén, ezt az anyagot most nagyon jó érzés volt felvenni és egységgé formálni. Reméljük, hogy a hallgatóknak is olyan jó élmény lesz hallgatni, mint amilyen örömmel azt készítettük.
SIG: Első hallgatásra műfajilag maradtatok az eddig bevált receptnél, viszont hangzásban és hangszerelésben megújultatok. Lassabb tempó, ércesebb gitárok. Hogy érzed, Nové Soma Middlemist Red-es életérzése hatott rátok és a lemezre?
JT: Kulcsfontosságú, hogy egy zenekar úgy tudjon megújulni, hogy a fő jellemzőihez nem nyúl, szerintem ez a hosszú távú zenei karrier titka. Úgy érzem, ez nekünk most sikerült.
Nové Soma (Middlemist Red) felügyelte végig a lemez elkészítését, aki ezzel gyakorlatilag egy új bandataggá vált.
Ő egy igazi multitálentum; számunkra mindig nagyon inspiráló volt a jelenléte. Nem is tudom elégszer mondani, hogy mennyire hálásak vagyunk neki az új lemez elkésztése kapcsán, hiszen a produceri munkát is ő végezte, a grafikát is ő készítette a borítóhoz, ezen kívül a klipek rendezéséből is bevállalta a legnagyobb szerepet.
Alapvetően egyébként nem volt határidő, ami jót tett a lemeznek, tényleg volt lehetőség és idő mindent kikísérletezni. A Run Over Dogs alapvető jellemzői megmaradtak, de a hangsúlyok máshova kerültek.
Élesebb fókuszba kerültek a szövegek, és többet kísérleteztünk a hangzással is. A hangszerek olyan újabb oldalait fedeztük fel, amiket eddig nem ismertünk, illetve jóval több vokál-sávot vettünk fel, mint amit eddig tőlünk megszokhattak.
A tagok közül mindenkinek meg kellett tanulnia vokálozni és énekelni, mert másképpen nem tudjuk koncerten előadni az új számokat.
SIG: Van annak oka, hogy az új lemez kevesebb dalból áll? Milyen dalmennyiséggel dolgoztatok és mennyit kellett a végére lefaragni?
JT: Koncepcionálisan ennyi dallal tudtuk kifejezni azt, amit mondani akartunk. Ez egy letisztult, átgondolt ív, amit egyáltalán nem volt egyszerű összerakni, hiszen 2015 óta rengeteg ötlet halmozódott fel bennünk. Nagyon sok dalrészletünk és a hangzásra vonatkozó elgondolásunk volt, ezekből építkeztünk. Voltak mondhatni kész demók is, amik vagy nem érték el azt a szintet, hogy önmagukban is megállják a helyüket, vagy nem illeszkedtek a lemez ívébe.
SIG: A koncerteken a régi dalaitok is áthangszerelt köntösben tűnnek majd fel?
JT: Nem. Most az új zenei ív dominál, efelé megyünk, de az a terv, hogy a régebbi dalokat eredeti hangszerelésben illesztjük majd be a dallistába, vagy nem is játszuk. Újra-hangszerelésben nem gondolkodunk. Attól is függ persze, hogy milyen fesztiválokra megyünk majd, milyen koncerteket adunk, mert ezekhez fogjuk illeszteni a setlist-et.
SIG: A jövőben ismét terveztek külföldi turnékat? Az új dalok letisztultságából kiindulva gondolkodtatok esetleg akusztikus előadáson?
JT: Igen, mindenképpen szeretnénk és tervezünk is akusztikus sztorikat csinálni. Szerencsére idén voltak már fesztiválos bulijaink (Fekete Zaj Fesztivál, Strand Fesztivál, Kolorádó), de szívesen mennénk turnéra akár külföldre is, ha lehetőségünk adódna rá.
Ami biztos, hogy a szeptember 2-i lemezbemutatóra – aminek az Akvárium Klub ad otthont – különösen nagy hangsúlyt fektetünk, hiszen közel 2 és fél éve nem tartottunk önálló klubkoncertet.
Mindenki izgatott, szeretnénk olyan módon bemutatni az albumot a közönségnek, hogy ők is érezzék, mennyire fontos mérföldkőhöz ért el a zenekar a lemezen felcsendülő 9 dal által.
(képek: Run Over Dogs – Official Facebook Page; videó: Youtube)
