S Stacey.

Maradandó albumok: 3. rész – S. Carey lemezajánló

Hogyan képes egy kitartó, bátor tehetség beindítani saját zenei karrierjét? Sean Carey döntései és zenéje pont ezt mutatja be. Az S. Carey művésznéven világhírűvé vált előadó All We Grow című albumát Molnár Csaba ajánlja a Maradandó albumok befejező epizódjában.

Egyszer mindannyian felnövünk. Ez persze kicsit szomorú, mert ki akar igazán felnőtté válni? Sok probléma, és kudarc ér minket mire idáig eljutunk, de közben fejlődünk és sokat tapasztalunk. Szerencsés esetben a jellemünk stabilabbá válik, egyre bátrabbak leszünk, akár egészen merész döntéseket is be merünk vállalni. Valahogy így érezhette magát Sean Carey is, aki az alternatív műfajban igen ismert Bon Iver dobosaként és vokalistájaként tevékenykedett, majd ebből a szerepből kilépve megjelentette első szólólemezét All We Grow címmel.

Carey a Wisconsin állambeli Lake Geneva-ban született énekes és zenetanár szülők gyermekeként, majd a helyi egyetemen végzett klasszikus dob szakon 2007-ben. Ugyanebben az évben tudomást szerzett arról, hogy Justin Vernon (Bon Iver) épp zenekart szeretne alapítani.

Carey annyira szépnek tartotta Vernon első – akkor még a MySpace-en közzétett – lemezét (For Emma, Forever Ago), hogy két hét alatt megtanulta az egész albumot minden részletével és harmóniájával együtt.

Jött is az első Bon Iver koncert, ahol Carey bandája volt az előzenekar. Ezt az alkalmat megragadva Carey odaállt Vernon elé és megmondta neki, hogy betéve tudja az egész lemezt és szeretni velük játszani a jövőben. A backstage-ben el is énekeltek pár dalt közösen, ami megdöbbentően jól szólt. A két hang kiegészítette egymást, erősebbé vált a vokál, ami napjainkig is a Bon Iver-es hangzás állandó motívuma. Még aznap este együtt is színpadra léptek, megalapozva ezzel egy igazán egyedi stílust.

Térjünk kicsit vissza Carey önálló hanganyagához, ami tavaly év végén egy tíz éves jubileumi kiadás formájában jelent meg ismét, az amerikai Jagjaguwar független kiadó berkein belül.

Carey-nek volt pár ötlete, amikből összeállt néhány szám, de eleinte bőven nem annyi, amennyivel megtölthetett volna egy LP-t. Ezeket finomította tovább. Áthívta pár barátját, akikkel további dalokat rögzítettek, spontán felvételeket készítettek, végül összerakták a nagylemezt.

Az album érdekes egyvelegként értelmezhető, amiben a hangsúly ugyanis a dalok egységére helyeződött. A dalok címein érdemes végigszaladni, mielőtt bárki elkezdené őket hallgatni: szép életutat vázolnak fel, ami hallható formát öltött. A hangzás magáért beszél, S. Carey hozza a tőle megszokott dobtémákat, e köré építi a többi hangszert és a vokál sávokat. A borítón elhelyezett előadó -és albumcím csupa kisbetűvel olvasható, finoman háttérbe szorítva így a formális elemeket.

Bátor döntés ez a lemez, pont annyira, mint a cover közepén éppen fejest ugró ismeretlen csobbanása.

A tízéves különleges kiadás utolsó (bónusz) dala mélyről törő zongorahangokkal vezeti a hallgatót a letisztult végkicsengés felé, szövege pedig jól jellemzi azokat az értékeket, amiket S. Carey közvetíteni akart.

“In a land there’s a town, and in that town there’s a house
And in that house there’s a woman
And in that woman there’s a heart I love
I’m gonna take it with me when I go
I’m gonna take it with me when I go”

(képek: Bandcamp, JamBase, The Post-Crescent)