Skip to content
Színes patchwork takaró

A takaró elsősorban szeretetből, másodsorban fonalból készül! – Kötött és horgolt takarókkal segít gyerekeknek a Takaró Angyalok csoportja

Nem “kockák”, mégis kockákban gondolkodnak a Takaró Angyalok nevű Facebook-csoport tagjai. Egész pontosan horgolt vagy kötött úgynevezett “nagyikockákban”, amelyekből szép,  színes patchwork-takarók készülnek, a takarókkal pedig gyerekeket támogatnak. 2016-ban Benyada Adrienn kezdeményezésére indult a kötés és a horgolás, és még abban az évben a budapesti Tűzoltó utcai II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika lakói számára 128 db kisebb takarót készítettek önkéntesek. A szervezők szerint a lelkesedés és az öröm, amivel a felajánlást fogadták, egyértelművé tette, hogy valami nagyon jó dolog kezdődött el. Azóta sem pihennek a szorgos kezek; időről időre kiválasztanak egy helyet, ahová a horgolt kockákból összeállított takarók eljutnak. A már több mint 700 tagot számláló csoport két adminisztrátora, Hajdók Éva és Pelsőczi Andrea mesélt nekünk a soha el nem fogyó tenni akarásról és a sohasem elég fonalról.

Takaró, amibe kapaszkodni lehet

Nekem már megszokott látvány otthon a színes fonalak kusza szövedéke, szegedi nagymamám gyermekkorom óta horgolt és kötött, ezek eredményével pedig gyakran ajándékozott meg névnapra, születésnapra. Bevallom, volt olyan, ami szúrt vagy szorított, de ahogy nőttem, egyre jobban ragaszkodtam a puha ruhákhoz, bolyhos sálakhoz, egy idő után pedig nagy igyekezettel próbáltam megtanulni mamától a kötést, de  akármennyire próbálkoztam; a szemek általában vagy túl lazák vagy túl szorosak lettek. Ráadásul rendszeresen szorítottam el a vérkeringésem az ujjamra tekert fonállal. Azonban voltam olyan szerencsés, hogy egy olyan kockákból összeállított patchwork-takarót is kaptam a mamától, amilyeneket a Takaró Angyalok névre keresztelt Facebook-csoport tagjai készítenek gyermekkórházak, gyermekotthonok lakóinak.

A gyermekkori élmények alapján rögtön tudtam, hogy mennyi munka és energia lehet ezekben a puha kellékekben, amik átvitt és szó szerinti értelemben is melegítik a gyerekeket, hiszen anya és apa hiányában is megkapaszkodhatnak kicsit bennük, a kórházi tartózkodás ideje alatt a minták és színek pedig elterelhetik a gondolataikat is.

“Szemesnek” áll a világ

Amikor a kezdetekről kérdeztem a Facebook-közösség két adminisztrátorát,  sok évet mentünk vissza az időben, hiszen egyik oszlopos tag sem most kezdte a horgolást. Pelsőczi Andrea elárulta ugyanis, hogy még a nagymamájától és annak testvérétől tanult meg gyerekkorában horgolni. Aztán majdnem 30 év múlva – a rohanó világ, a stresszes vállalkozói világ okozta stressz levezetésképpen – újra egymásra találtak ezzel a kikapcsolódási formával. Hajdók Éva is hasonló utat járt be, őt is nagymamája tanította meg horgolni. Szorgalmasan horgolt már gyerekkorában ő is, aztán jó néhány év kimaradás után anyaként kezdte újra, egész egyszerűen úgy, hogy valahonnan előtört belőle az emlék és már ott is volt újra a kezében a horgolótű.

 

Az angyalok horgolótűvel járnak

 A közösség tagjai először a Tűzoltó utcai II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika számára készítettek 128 takarót majd, a Heim Pál Kórház koraszülött osztálya következett, ahová  47 db kisméretű takarót készítettek, ezt a felajánlást Deák Barbara tagjuk vitte végig. Ebben az időszakban kapta meg a csoport a Takaró Angyalok nevet is. Ezután a csoport vezetését Pelsőczi Andrea és Hajdók Éva vette át, a következő körben a Bethesda Kórház két osztályára készítettek 29 nagyméretű és 8 gyermek takarót.

A legfiatalabb horgoló Andrea keresztlánya, illetve egyik összehorgolásra hozta az egyik tagjuk a kislányát is, mindketten 10 év körüliek, de pl. 80 év feletti nénitől is kaptak már négyzeteket.

Egyik alkalommal egy fiatal lány küldött nekik négyzeteket, aki megírta a levelében, hogy ugyan csak most tanult meg horgolni, de ő is szeretne segíteni. Naná, hogy betették az ő négyzeteit is egy takaróba. A csoportban egyébként a fiatal, kezdő horgolóktól az idősebb horgoló-kötőkig szinte minden korosztályt szívesen látnak, a tanulótól a nyugdíjasig, férfiak és nők egyaránt összedolgoznak velük.

A gyakorlati megvalósításról a tagok elárulták, hogy  sokan otthon készítik a négyzeteket, kötik vagy horgolják őket, de olyan is van, aki kész takarókat küld nekik. Elküldik nekünk csomagban a kész négyzeteket, vagy leadják a két gyűjtőhelyünkre Budapesten. 

Az összehorgolást javarészt budapesti tagokkal közösen csinálják, általában egy olyan közös helyiséget keresnek, ahol többen, kényelmesen tudják összehorgolni a kapott négyzeteket, mivel nincs állandó helyük, ezért külön szervezést igényel, amíg megtalálják az ideális helyet

A következő helyük a „Hajléktalan ovi” volt, ahová 65 db gyermektakarót tudtak adni. A legutóbbi hely ahová éppen a napokban, november 13-án adtak át újabb gyönyörű takarókat, az Igazgyöngy Alapítvány, nekik 16 db. 75*100 cm-es, 44 db. 100*140 cm-es, 19 db. 140*200 cm-es, azaz összesen 79 takarót készítettek.

Takaróformát ölt a szeretet és a tenni akarás

De mi visz rá ilyen sok embert, hogy  idejüket nem kímélve hosszas estéket töltenek azzal, hogy szemet szednek fel és le, színeket válogatnak és négyzeteket kötögessenek? Andrea és Éva azt mondják, hogy annyira nagy örömet jelent ez a horgolás és az adakozás, hogy szinte nem is kérdés, hogy csinálják.  Vallják, hogy egyik oldalról az ajándékozónak is jó, mert sok ember így fontosnak érzi magát, hiszen tehet a közösségért valamit, ráadásul a szenvedélyével segíthet! Másrészt pedig nagyon  jó látni, hogy mennyi segítőkész ember van, aki idejét, fonalát, tudását belerakva készíti a szebbnél szebb négyzeteket vagy takarókat.

A csoportban egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy csodálatos érzés már a takaró készítése is, hiszen az az öröm vezérli őket, amit a takaróval okozhatnak.

 

Éva és Andrea szerint minden intézmény vagy egyesület, ahova eljutottak eddig a takaróik, nagyon nagy örömmel fogadták a felajánlásokat és aminek külön örülnek, hogy őszintén értékelik a sok munkát, amivel egy-egy takaró elkészítése jár, és ez felemelően jó érzés; ez pedig már önmagában elegendő visszajelzés. 

Szoktak kapni még fotókat, a „Hajléktalan ovisoktól” pedig köszönő levelük is érkezett. De az is nagy öröm volt nekik, mikor a Bethesda kórházzal a terápiás lovak kapcsán készült tv-s riportban látszottak a  színes takaróik!

A napokban fejeződött be a legutóbbi akciójuk, így jelenleg éppen keresik az új helyszínt, ahová újabb takarókat vihetnek. Az új célról azt mondják, hogy továbbra is  csak gyerekeknek horgolnak, és mivel egy évben általában csak egy projekt tud befejeződni (kivétel, ha kisméretű takarókat készítenek, az hamarabb elkészül), nagy felelősség és nehézség (jó értelemben) kiválasztani, hogy hová szánják az újabb horgolt, kötött plédeket.  

 

Fonalból és lelkesedésből sosem elég

Éva és Andrea azt mondják, hogy a lelkesedés sosem, viszont a fonaluk rendszerint nagyon hamar elfogy. 100% akril fonalat tudnak csak használni, a kórházak ugyanis csak azt tudják befogadni, a gyakori moshatóság miatt, ezért is nehezebb a fonal kérdés.

Sok a kisnyugdíjas a csapatukban, akik nem tudnak sok fonalat venni, a maradékjukat pedig már feldolgozták. Szoktak néha kapni adomány fonalakat, amiből rendszerint juttatnak néhányuknak.

A jövőben szeretnének többet foglalkozni azzal, hogy segíteni tudják tagjaikat, ha elfogyott a fonaluk. Az is nagy szívfájdalmuk, hogy 1500-2500 Ft-os költséggel tudják csak a  tagok is és ők is a kockákat, plédeket, fonalakat tartalmazó csomagokat feladni; ilyenkor rendszerint eszükbe jut, hogy minimum 5-6 gombolyag fonalat tudnánk venni ugyanezen költségért (már csak fonalban számolnak). A gyakorlati döccenők ellenére is nagyon szerencsésnek érzik magukat, mivel mindenki nagy szeretettel áll minden egyes projekthez, ezért úgy gondolják, hogy ilyen közösségben talán az előbbiek sem nevezhetők igazi nehézségnek! 

Éva és Andrea szerint a takarók minden darabja szeretettel, szívből készül, hogy olyannak adjon meleget, akinek nagy szüksége van rá;  minden kockájuk a szeretetet, vidámságot és a tenni akarást szimbolizálja.

(A képek a Facebook-csoport adminisztrátorainak engedélyével kerültek felhasználásra.)