Elborzasztó képek, kétségbeejtő cikkek szólnak a mára szinte démonizált anyagról, a műanyagról és nagyobb csoportjáról, a polimerekről. Ezek az anyagok a hatvanas években az akkor szárnyra kapó fogyasztói társadalom motorját jelentették. Napjainkra azonban az emberiség koporsójának egy szögeként emlegetik a végtelen nagyságúra nőtt szeméthegyek egyik fő összetevőjét. Tényleg a műanyagok a hibásak? Nem mi emberek, akik nem használjuk ezeket az anyagokat felelősséggel? Dobrovszky Károlyt, termékfejlesztő mérnököt kértük meg, hogy öntsön tiszta vizet a – nem műanyag – pohárba.
SIG: Ma már a műanyagokat is okosítják; létrejöttek az okos műanyagok, mik ezek és hogyan segíthetnek minket is okosabban élni?
DK: Az okos műanyagok egy nagyobb gyűjtőfogalomba, a polimerek gyűjtőcsoportjába tartoznak, a csoporton belül vannak a természetes polimerek – mint a fa, fehérjék, szőr, csont, stb. – és a szintetikus polimerek, azaz a műanyagok is.Az okos polimerek olyan anyagok, amelyek a felhasználás során ért külső behatásokra képesek megváltoztatni a tulajdonságukat. Ilyen lehet pl. a levegő páratartalmával egy „smart” anyagból készült kabát légáteresztő képességének változása.Léteznek ma már öngyógyuló polimerek is, amelyek egy tönkremenetel után helyrehozzák az eredeti szerkezetüket, és ismét funkcionálisan terhelhető anyagokká válnak. De okos polimer lehet egy olyan anyag is, amely a kialakított alakjára emlékezik.
Először létrejön a termék adott alakban, azonban a könnyebb szállítás miatt össze lehet hajtogatni kisebb méretre, majd a célba juttatásnál külső tényező (hőmérséklet, fény, elektromágneses tér) hatására képes rövid idő alatt visszaalakulni az eredeti alakra.
SIG: Sok cikk jelenik meg újabban a lebomló műanyagokról is, de egyelőre még nem terjedtek el. Szerinted mi lesz ezeknek a sorsa? Sikerülhet ezeket integrálni az életünkbe?
DK: A piac nem olyan rugalmas véleményem szerint, hogy a megszokott, jól bevált termékeket egy pillanat alatt lecseréljék. A lebomló műanyagok intenzív kutatása 20-30 éve kezdődött, így kevés tudással rendelkezünk erről (különösen a kutatói berkeken kívül). Jelenleg 300 millió tonna műanyagot állítanak elő a világon évente, ebből kevesebb, mint 1% a lebomló polimerek gyártása – habár jelentős növekedés tapasztalható ezen a területen. Ipari elterjedésüknek egyik problémája lehet, hogy most kétszer, háromszor annyiba kerülnek a lebomló polimerek, mint a leggyakrabban használt műanyagok. Az újragondolás jegyében számos tartós használati tárgyat készíthetünk műanyagokból.
Nagy kérdés, hogy ezt a különbséget hajlandók megfizetni a vásárlók a környezettudatosságuk jegyében? Meg kell találni pontosan azokat a területeket, ahol a lebomló műanyagok lesznek a legjobb alternatívák. Ha megtaláljuk, akkor a kereslet növekedésével ezek az anyagok is megfizethetővé válnak.
SIG: Milyen megújuló anyagokból lehetne a jövőben műanyagokat készíteni?
DK: Habár ma még a legtöbb műanyag kőolaj származéka, a lehetőség megvan arra, hogy ezeket más úton, például növények cukortartalmából állítsák elő. Ilyen műanyag például a polietilén (PE), a polipropilén (PP) de akár a polietilén-tereftalát (PET) is, amelyet elő lehet állítani kőolajból, de „bio” módon is, megújuló anyagból.
Brazíliában hatalmas mezőkön termelik a cukornádat, hogy a növény szénhidrát tartalmából bio-polietilént állítsanak elő. Az így előállított polietilén tulajdonsága ugyanaz, mint a kőolajszármazékból készült társáé.
És hiába származik megújuló erőforrásból, attól még a bio-polietilén nem fog lebomlani. Attól, hogy valamelyik megújuló forrásból származik, még nem biztos, hogy lebomló polimer. És ez fordítva is igaz. Tehát külön kell kezelni a megújuló erőforrásból gyártott műanyagokat és a biodegradálható, azaz lebomló műanyagokat.
SIG: A kereskedelemben milyen jó gyakorlatot terjesztenél el azért, hogy kevesebb műanyag legyen világszinten, mit tehetnének a gyártók azért, hogy érezhetően kevesebb legyen a műanyagokból keletkező szemét?
DK: Akármilyen hihetetlenül hangzik, a vállalatok igenis tesznek azért, hogy érezhetően kevesebb műanyag „szemét” keletkezzen. Amikor egy ásványvizes palackon lévő kupak egyik napról a másikra kisebb méretű lesz, akkor több hónapos kísérletek után elérték a gyártók, hogy csökkenjen a kupak tömege. A funkciót ugyanúgy kielégíti az új, mégis a gyártásnál kevesebb alapanyagot használnak fel. Ugyanez történt a PET palackokkal.
Amíg az 1990-es években egy fél literes PET palack 25 gramm volt, addig a maiak alig 10 g tömegűek.
Egy termék környezeti lábnyomának csökkentése kedvezően hat az előállítási költségére, így a vállalatok indirekt módon rá vannak kényszerítve a folyamatos fejlesztésekre, a saját termékük környezeti lábnyomának csökkentésére is, hogy piacon maradhassanak.
SIG: Szerinted mi kell hozzá, hogy a gyártók végre nagyobb hangsúlyt fektessenek a hulladékkezelésre, így a műanyagok újrafelhasználásába is?
DK: Egy vállalat célja elsődlegesen a minél nagyobb profit elérése. Ezen nincs mit szépíteni, ezért hozzák létre a cégeket a tulajdonosok. Így a vállalatok akkor fognak a hulladékkezelésre nagyobb hangsúlyt fektetni, ha abból gazdasági hasznuk származik.
A hulladék lerakása jelenleg a legolcsóbb művelet, a hulladékégetés már drágább eljárás, a hulladék újrahasznosítása pedig még drágább. Ha a gazdasági, politikai élet változik, akkor a vállalatok is újra fogják értékelni helyzetüket a hulladékkezelésben és -hasznosításban.
SIG: A legidősebb műanyag palack is csak szűk ötven éves, szerinted mi vitte tévútra ennek az alapvetően nagyszerű anyagnak a rövid történetét? Miért lett a műanyag ennyire démonizált anyag?
DK: A műanyagok minden olyan nagyszerű tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek a széleskörű elterjedésükhöz szükséges. Tulajdonságaik rendkívül széles körben állíthatók, lehet belőlük lágy anyagokat készíteni, de olyan merev, nagy szilárdságú termékeket is, amelyek tulajdonságai a fémekével vetekednek. Egyszóval, műanyagból igazából bármit elő lehet állítani. Éppen ezért a gyártásuk és felhasználásuk olyan ütemben fejlődött az elmúlt időszakban, amelyre a használat „túlsó oldalán”, a hulladékhasznosítás területén nem voltunk felkészülve. Be kell hozni a hátrányt, és megoldani a hulladékká vált anyagok minél nagyobb volumenű és minél jobb minőségű újrahasznosítását. A tömeg műanyagok ára emellett rendkívül olcsó.
Egy kg műanyagból sokkal több palackot lehet készíteni, mint üvegből.
Ugyanez mondható el a bevásárlótáskák piacán is: egy kg anyagból négyszer annyi műanyag bevásárlótáskát lehet létrehozni, mint azonos méretű papírtáskát. Mivel nagyon gazdaságos a műanyag termékek gyártása, így sok esetben a műanyag leváltotta a fém, a papír és az üveg felhasználását. Ez különösen igaz olyan területeken, ahol az elkészült termék élettartama rövid (csomagolások).
Gazdaságosan, nagy volumenben műanyagokból gyárthatók a csomagolóanyagok. Így a műanyagok újrahasznosítása okoz jelenleg kihívást, és kevesebb problémát okoz a fém, az üveg, a fa és a papír hasznosítása, mivel pont ezeket az anyagokat váltottuk ki műanyaggal.
Az újrahasznosítás területén amúgy dinamikus növekedés tapasztalható. Amíg a 2000-es évek elejéig szinte minden anyag a hulladéklerakóba került, 15 év alatt mindenkinek elérhetővé vált a szelektív hulladékgyűjtés. Az itthoni hulladéklerakás, habár még mindig magas (55-60%), de dinamikusan növekszik az újrahasznosítás.
A műanyag egyáltalán nem szemét, kivétel nélkül újrahasznosíthatók valamilyen formában. A szemét jelzőt a társadalom aggatja rá egy anyagra. Ennek oka, hogy nem társítunk értéket az adott termékhez.
Arról mi tehetünk, hogy 10 db forgalomba bocsátott PET palackból csak 3-4 db-ot gyűjtünk vissza szelektíven, miközben a magyarországi PET újrahasznosítók kapacitása képes lenne mind a 10 db PET palackot jó minőségben újrafeldolgozni.
SIG: El tudnád képzelni műanyagok nélkül a fenntartható jövőt? Vagy függőségi viszonyba került már szerinted az emberiség a műanyagoktól?
DK: A műanyag véleményem szerint a fenntartható fejlődés egyik záloga, mivel az elérhető maximális tulajdonságoktól még nagyon távol vagyunk mindegyik műanyagtípusnál. A fenntartható jövő nem arról szól, hogy egy anyagot, amit kifejlesztettünk, használunk, dobjuk el, lépjünk vissza a fejlődésben.
Meg kell találni az anyag megfelelő alkalmazási területét. Például a közlekedés a műanyag elterjedésével „zöldül”. Minden beépített műanyag, amivel kiváltjuk a fémeket, kimutathatóan csökkenti a jármű károsanyag kibocsátását. Az ivóvíz hálózatokban, de akár a szállított földgáz esetében is nagyobb biztonságot nyújt a műanyag csövek használata. A műanyag csomagolásokban az élelmiszerek hosszabb ideig eltarthatók.
A házak hőszigetelése elképzelhetetlen műanyagok alkalmazása nélkül, az alkalmazott hőszigetelő elemek jelentős energiamegtakarítást jelentenek, amelyek megint zöldebbé teszik a világot.
Az egészségügyi bajba került emberek mindennapjait teszi élhetővé a műanyag, mint orvostechnikai alkalmazás (gondoljunk csak a katéterre). A keletkező szennyvizek szűrésére és megtisztítására használt műanyag membránok ugyancsak jelentősen hozzájárulnak a környezetünk megóvásához.
SIG: Van-e bármiféle módszer, kutatás arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne-e megelőzni, hogy a mikroműanyagok bekerüljenek az emberi szervezetbe?
DK: Erre vonatkozóan sajnos nincsenek pontos ismereteim. Az emberi szervezet az élővilággal kölcsönhatásban él. Így számos potenciálisan veszélyes tényezőnek vagyunk kitéve. A műanyagok alapvetően közömbös anyagok, szervezetbe kerülésük, különösen kis mennyiségben alacsony potenciális veszéllyel jár. Vannak más anyagok, amelyek veszélyesebbek az emberre. Magyarországon több településen még mindig arzénos vizet kénytelenek inni az emberek. Egy városi közlekedési dugóban több mérgező gáz jut a szervezetünkbe, amelyek ártalmasabbak. Az allergiás embereket is vélhetően jobban aggasztja a szálló pollenek mennyisége, mint a mikroműanyag.
Sokkal több ember szenved ezektől az allergén elemektől, mégsem akarja senki sem betiltani a virágokat, fákat, pázsitokat, stb.
Elmondható, hogy a vízszűrő membránok felületén ezer számban találhatók mikrométer tartomány alatti pici lyukak. Tehát ma is léteznek olyan szűrők, amelyekkel felfoghatók a mikroméretű szennyeződések.
SIG: Hol látsz olyan területeket, ahol csökkenthető lenne a műanyagok felhasználása?
DK: Minden anyag felhasználása csökkenthető, bármilyen területen. Ez a műanyagra is igaz. Csökkenthető a felhasználás, ha hajlandók vagyunk a saját kényelmünkből engedni. Legnagyobb keresnivaló a csomagolóanyagok és a kényelmi területeken lehet. Számos termékre jellemző a túlcsomagolás problémája. Ezeket felül kell vizsgálni.
De sokan kérdezik tőlem, hogy miért van a brokkoli, a kígyóuborka becsomagolva műanyagba. Itt a műanyag egy szükséges rossz, de jelenleg egyszerűen nincs jobb alternatíva gazdasági és környezeti szempontok alapján. Alkalmazásával a zöldség heteken keresztül megtartja minőségét. A brokkoli pár nap alatt elveszítené nedvességtartalmát és fogyaszthatatlan lenne műanyag csomagolása nélkül, legtöbbször még a boltok polcaira se kerülne fel.
A csomagolás alkalmazásával az élelmiszer selejtet lehetett drasztikusan csökkenteni. Sőt, így akkor is fogyaszthatunk uborkát és egyéb zöldséget, amikor az éghajlati tényezők miatt itthon nem tudjuk megtermelni azokat.
SIG: Műanyag zacskó és PET palack, ezekről folyik az egyik legélénkebb vita, mert talán érezzük, hogy ezekkel kapcsolatosan van a legtöbb nemtörődömség, és csak a szokásainkat kellene átalakítani, és máris kicsit kevesebb lenne a hulladék. Mi az, amit ezekben a témákban keveset artikulálnak, téveszmék vannak velük kapcsolatban esetleg…
DK: Sokat segítene a műanyagtudatosságban, ha az emberek nem hinnének el azonnal mindent, amiről hallanak, illetve, ha az egyetemek nagyobb szerepet vállalnának a közérthető tájékoztatásban.
A PET palackról szinte naponta születnek cikkek, hogy milyen káros. Hogy nem szabad újratölteni, mert kioldódnak belőle a káros anyagok, mint lágyítók és ftálsavak, esetleg biszfenol-A, amelyek nincsenek benne a PET palack falában, mert egyszerűen nem használják azokat a gyártásnál.
Amúgy az is nagyon érdekes, hogy habár arról cikkeznek, hogy nem szabad újratölteni a PET palackokat, mégis szinte követelik, hogy térjenek vissza a többutas, többször újratölthető PET palackok. Ez egy kicsit ellentmondásos, nem? A Fővárosi Állatkertben betiltották a PET palackok forgalmazását. Helyette árusoktól üdítőket csak üvegpalackból, vagy ALU dobozból lehet majd vásárolni. Ezeknek a szelektív gyűjtését megoldja az Állatkert, ígérték. De miért jobb az egyutas üvegpalack, mint az egyutas PET palack? A válasz az, hogy nem jobb. Egy üvegpalack, ha azt egyszer használjuk, azzal negyvenszer jobban terheljük a környezetet. Az alumínium dobozok és fém konzervek belsejét pedig szintén vékony műanyag bevonattal látják el, azért, hogy a termék falából az élelmiszerbe ne vándoroljon káros anyag.
Itthon az emberek szemében a fémnek és az üvegnek nagyobb értéke van, mint egy PET palacknak. Fejlődés akkor lesz, hogyha az emberek értékként tekintenek a PET palackra, és nem egy eldobható valaminek fogják fel.
Németországban talán ezért vetettek ki 0,25 € (kb. 80 Ft) termékdíjat minden PET palackra. A zacskókról elmondható, hogyha azt csak egyszer fogja a vásárló használni, akkor a legkisebb környezetterhelése mindenképpen a műanyagnak van. A papírtáskát 4x, a vászontáskát 140x kell használni, hogy a teljes életciklusra vetített szénlábnyomuk egyezzen a vékony műanyag táskáéval.
SIG: Mik azok az anyagok, amelyekre a műanyagokon kívül érdemes figyelni a mindennapokban, és hamarosan hasonló problémánk lesz vele, mint a műanyaggal?
DK: Ha a felhasználói szokásaink változatlanok maradnak és úgy váltunk le bármilyen műanyag terméket más anyagra (akár törvényi szabályozás miatt), azzal nem a hulladékképződést előzzük meg, csak áttereljük a problémát egy másik anyagra. Emellett nem csak a kezünkben képződő hulladékkal kell foglalkozni. A termékgyártás közben sokszor több hulladék képződik, mint a fogyasztónál. A teljes folyamatot kell elemezni, és a teljes életciklus alapján kiválasztani a megfelelő anyagot, amellyel a legkisebb rosszat okozzuk jelenleg a Földnek.
Ha a teljes folyamatot vesszük: a kitermeléstől, az előállításon és használaton át egészen a termék hulladékká válásig, akkor bizony számos esetben a műanyag jelenti a legkisebb rosszat.
(Borítókép: Sophie Thomas/Pinterest, további képek: Pinterest)
(A témáról még többet lehet megtudni Dobrovszky Károly blogjáról, a www.muanyagtudatos.blog.hu oldalról.)
