Egy barát segít a bajban. Ez igaz legjobb négylábú barátainkra, a kutyákra is. Segítségükkel ugyanis Kubinyi Enikő biológus, etológus a Szenior Családi Kutya Programban az ebek öregedése és kognitív hanyatlása tárgyában végez vizsgálatokat, amelyek alapján idővel az emberi öregedési folyamatok megértéséhez is közelebb kerülhetünk. A kutatások eredményeit folyamatosan publikálják a kutatók, amelyekből úgy tűnik egyre több tanácsot fogadhatnak meg azok is, akik felelős kutyatartóvá szeretnének válni. Kubinyi Enikőt kérdeztük.
SIG: Miről szól az évek óta folyamatban lévő idős kutyák öregedésének kutatása? Milyen volt eddig ez az időszak?
KE: A kutatásunk előzménye az volt, hogy pályáztam az Európai Kutatási Tanácsnál arra, hogy a kutyák kognitív öregedését vizsgálhassuk, és még engem is meglepett, hogy sikerült rá pénzt nyerni, mert nem volt sok esélyünk. Ennek a pályázatnak köszönhetően öt évre tudtunk a megalakult kutatócsoportba az Egyesült Királyságból, Olaszországból, Németországból is kutatókat hívni.
A csapattal nem csak a viselkedést kutatjuk, hanem az agy működését és genetikáját is. Eddigi egyik nagy eredményünk, hogy létrehoztunk a Kutya Agy és Szövetbankot, ahová a gazdák ajánlhatják fel elhunyt állataikat. Ezzel lehetőséget kapunk arra, hogy megvizsgálhassuk az agyukat, hogy megtudjuk, mi történik az állatokkal az öregedés folyamán.
SIG: Egy tudatos gazda hogyan veheti észre a kutyáján az öregedés jeleit?
KE: Az egész kutatás célja az, hogy megtudjuk, hogy milyen az egészséges öregedési folyamat a kutyánál. Kérdés az is, hogy mit tekintünk öregedési tüneteknek. Pl. a demencia-szerű tünetek jelentkezése nagyon hasonló ahhoz, amit az emberek esetében is látunk. A kutya pl. nem nagyon tudja felidézni, hogy egy-egy utasítás mit jelent vagy nem ismer fel embereket vagy az alvás-ébrenlét ciklus felcserélődik egyeseknél.
A tizenöt év feletti kutyák hetven százalékánál legalább egy tünet már jelentkezik. Jellemző az is, hogy a kutyák aktivitása csökken, ahogy idősödnek, így a gazda is egyre kevesebb örömöt talál a kutyában, legalábbis ezt mutatják a kérdőíves vizsgálataink. De lehet ez ellen tenni.
Egy érintőképernyős vizsgálatba idős kutyákat is bevontunk, és azt láttuk, hogy noha ezek a kutyák kétszer annyi idő alatt tanulták meg ugyanazt a feladatot, mint a fiatalok, de azért így is nagyon élvezték a gazdáikkal együtt. Ez azt sugallja, hogy ahelyett, hogy az idősödő kutyát nyugdíjaznánk, eltennénk pihenni, igenis adjunk neki feladatot!
SIG: Ebből gondolom az is következik, hogy a sokat foglalkoztatott kutya, idős korában is frissebb marad…
KE: Ez is látszik az adatokból. Azok a kutyák, akik intenzív kiképzést kaptak, és foglalkoztak velük, később is kezdenek el öregedni. Tíz-tizenkét éves korban nyílik az olló, akikkel nem foglalkoztak, azoknak a kutyáknak az egészsége meredeken kezd el hanyatlani. Sok érzékszervi probléma is jelentkezik náluk, romlik a fülük, látásuk.
Ez megzavarhatja a gazdát is, hiszen azt hiheti, hogy már nem olyan fényes az elméje a kutyának, pedig csak az érzékszerveivel van problémája. Ilyen esetekben a gazdáknak dolgozni kell azon, hogy rájöjjenek, hogy hogyan tudnak az idős kutyájukkal kommunikálni; például ha nem hall már a kutya, akkor vizuális jelekkel is megértsék egymást.
SIG: Ezekbe a feladatokba, felelősségbe, sokan nem gondolnak bele, mikor haza térnek a kölyökkutyákkal…De vajon másképpen öregedik egy fiú- és egy lánykutya? Van-e különbség?
KE: A várható élethosszban nincs különbség. Érdekes, hogy az ivartalanítás pozitív hatással van az öregedésre, azt egyelőre nem tudjuk, hogy azért-e, mert az ivartalanítás miatt jobban bírják ezek a kutyák az öregedést, vagy akiket ivartalanítanak, azoknál egyébként is egészségtudatos a gazdájuk. Fél évvel tovább élnek az ivartalanított szukák. Tizenöt éves kor után azonban eltűnik a különbség, utána már nem számít az ivartalanítás.
A legidősebb vizsgált, hazai kutya, a huszonhét éves Buksi, ivaros kutya volt. Tőle és egy huszonkét éves kutyától is gyűjtöttünk mintákat, amiket Jónás Dávid, bio-informatikus összehasonlított egy hétszáz egyedes csoporttal, akik nem éltek extrém hosszan. Ez alapján pedig azt gyanítjuk, hogy az extrém idős kutyáktól vett mintákban, olyan szekvenciák lehetnek, amelyek a hosszú élethez kapcsolódnak.
SIG: Van arra valami magyarázat, hogy a kis termetű kutyák mért élnek tovább?
KE: Több teória van erre, az egyik, hogy a nagy testű kutyák az első évükben nagyon nagyot nőnek és ennek hosszú távú hatása van a sejtek anyagcseréjére.
Az első évi intenzív növekedés miatt az óriás termetű kutyáknál gyorsabb az öregedés.
SIG: Vizsgálták-e esetleg már azt, hogy a klímaváltozás milyen hatással van az állatok öregedésére?
KE: Még senki nem vizsgálta, de lehetne, és szerintem fogják is…A két extrém idős kutya, akiket megfigyeltünk, Kedves és Buksi is kint éltek az időjárási viszontagságai között. Korlátozás nélkül mozoghattak, sok emberrel volt kapcsolatuk, Buksi a falu végén lakott, kijárhatott a mezőre. A legidősebb huszonkilenc és fél évig élt ausztrál juhászkutya is kint élt az ausztrál füves pusztában, ebben hasonlított Buksira…
SIG: Sok kutyát és gazdát vizsgáltatok, láttátok-e például, hogy az évek múlásával a gazdákra kezdenek hasonlítani a kutyák, van-e ennek alapja?
KE: Igen, bizony van. A gazdák és a kutyák összecsiszolódnak, öt személyiségjegyet vizsgáltunk meg az ezzel kapcsolatos kutatásban: mennyire szorongó, barátságos, mennyire szeret az ember mások társaságában lenni, nyitott, lelkiismeretes és ugyanezt a kutya esetében is, és volt bennük összefüggés.
Ahol viszont a gazda két kutyát tartott, ott viszont nem volt igaz, hogy mindkét kutya hasonlított a gazdára. Ebben az esetben kiegészítették a kutyák egymást, egyik a gazda egyik jellemvonását mutatta, a másik a másikat, és a két kutya adta ki a gazdát.
SIG: Ha az idős állatunktól kénytelenek vagyunk búcsút venni, van egy lehetősége a gazdának az altatás után felajánlani az állatot tudományos célokra az általatok létrehozott Kutya Agy és Szövetbankba, hol tart és hogyan működik ez a kezdeményezés most?
KE: Sok kutya szenved valamilyen betegségtől az élete vége felé, a gazda pedig ezt általában nem bírja nézni, akkor szoktak a gazdák az elaltatás mellett dönteni. Ekkor még van a gazdáknak egy lehetőségük, ha azt szeretnék, hogy a kutyájuk földi léte után is hozzá tudjon adni a tudomány fejlődéséhez. Felajánlhatják nekünk kutatási célra az állat tetemét.
A kutya gazdájának megkeresése alapján felvesszük a kapcsolatot a kutya elaltatására vállalkozott állatorvossal, és odamegyünk az altatásra, majd onnan mi visszük el az állatot…Aki szeretné, az természetesen hamvasztás után vissza is kaphatja a hamvakat. A felajánlás teljesen önkéntes, a költségeket nem térítjük. Fontos, hogy a kutya elhunyta után rövid időn belül a szövetbankba kell kerülnie a testnek, mert szeretnék hamar stabilizálni a szöveteket, ezért most csak Budapesten és a dél-budai régióban van lehetőség felajánlani. Jelenleg már száznál is több kutyáról van adatunk.
SIG: Van egy utópisztikus képe is a kutyatartásnak, ahol az életkor nem, sokkal inkább a szoftverfrissítés a fontos. Néhány éve dobták piacra az Aibot, ami egy kutyára hasonlító robot…
KE: Amikor doktorandusz voltam, akkor jelent meg. Egy nyári iskolában találkoztam olyan hallgatóval, aki a Sonynak a párizsi laboratóriumában dolgozott, és elmesélte, hogy van is nekik egy ilyen „kutyájuk”. Majd lehetőséget kaptam rá egy pályázat útján, hogy kimenjek megnézni. A kinti laboratóriumban felvetettem, hogy mi lenne, ha úgy tanulna a robot, ahogy a kutya szokott, vagyis a klikker tréninggel. Írtak is a Sonynál erre egy programot, hogy így lehessen tanítani a robotot, majd megengedték azt is, hogy haza hozzam megmutatni. Ekkoriban szociális tanulással foglalkoztam. Ekkor a cél nem az volt, hogy a kutyákat helyettesítő robotkutya készüljön, hanem az, hogy a kutyák viselkedését beültessük a szociális robotba, hogy a jövőben olyan robotok készülhessenek, amiket az emberek is el tudnak fogadni.
Az Aibo-val azt akartuk megfigyelni, hogy – ha a robotot elfogadja szociális partnernek a kutya – és az megmutat neki egy viselkedést, akkor a kutya követi-e. Különböző trükköket próbáltunk ki, szőrcsomót ragasztottunk a robotra, meg nagy szemeket, de a nagy kutyákat nem érdekelte. Majd fiatal, négy hónapos kutyákkal is próbálkoztunk, adtunk nekik enni is, a kicsik erre reagáltak, két kutya meg is támadta az Aibot.
Ezt pedig felvette egy munkatárs videóra, majd ez fel is került a netre, ahol nagy sikerült aratott. Bekerültünk a legőrültebb kutatások könyvének első helyére. És ezzel nincs vége, mert nagyon pozitív eredménye lett az egésznek. Olvasták a kutya-robot interakcióról készült cikket az Egyesült Királyságban is, ahonnan megkerestek minket más kutatók, velük dolgoztunk együtt öt és fél éven át, sok kollégám azóta is folytatja a robotfejlesztést.
Borítón szereplő fotó: Molnár Attila Dávid
