Beszéljünk a növénymániáról! – Avagy elmondjuk, hogy nekünk mely növényektől szebb az élet
Gyermekkoromban nem volt soha nagy veteményesünk, nem végeztünk nagy kerti munkákat, de paradicsomot és paprikát neveltünk az erkélyen, a mama a hetedik emeleti konyhájában levágta a tyúkot, és kis fűzfákat ültettünk a járdaszegély mellé a házunk előtt, amikhez esténként szertartásosan ki kellett vonulni locsolni. Nagyjából ennyi volt, amit a vidéki életből megtapasztaltam. Úgy tűnik azért, hogy ez is elég volt ahhoz, hogy az utóbbi években egyre inkább azt érezzem, hogy nekem úgy jó, ha minél több zöld vesz körül (a tyúkok azonban nálam végelgyengülésig élnének). Nem féltem tenni sem érte; növénykolónia-telepítésbe kezdtem.