A mozizás hőskora óta megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen etikett szerint illik vagy nem illik pattogatott kukoricával beülni egy filmre. Az otthoni filmnézéskor azonban mindenki maga hozza a szabályokat. Az utóbbi két évben ráadásul mi a nappalinkban megnyitottuk saját mozinkat. A streaming-platformokkal pedig olyan országos cimborák lettünk, hogy szinte előre köszönünk nekik. Így az sem csoda, hogy a pattogatott kukorica is versenytársat kapott. Legalábbis nálunk. Mostanában Limara azaz Tóthné Libor Mária hagyományos receptjeiből válogattunk, és növényi alapú receptekkel is kísérleteztünk. Az eredményt pedig lelkesen fogyasztjuk (hol kulturáltan, hol gátlástalanul) a házimozi előtt. Közben azon is elgondolkodtunk, hogy adhat-e valami pluszt az élményhez az, hogy mit eszünk filmezés közben? Mutatjuk a hatást és a sorozatunk első filmjét.
1.Drive my car + diós-lekváros töltött puszedli
A japánok idei Oscar-jelölt filmje Hamagucsi Rjúszuke (Gyújtogatók) rendezése, amely Juszuke (Hidetoshi Nishijima) színész és rendező életébe vezet be, aki felesége tragikus elvesztése után Hirosimába utazik, hogy színpadra vigye Csehov Ványa bácsijának egy különleges értelmezését.
A különböző nyelveket és kultúrákat összeeresztő film (és azon belül is a színdarab) a kommunikáció képtelenségéről és annak korlátairól tesz fel kérdéseket. Csak lassan. Úgy, ahogy az autós tesztbábuk lendülnek a lassított felvételeken. Annyira ráérve, hogy a főcímet is csak a negyvenedik percben osztják meg velünk.
Szenvtelen tekintetekbe szorult a mondanivaló. Olyan örvényszerűen forgat be a játékidő, hogy mi is elnehezülünk. A színmű próbafolyamatainak fogaskerekei is olyan lomhán mozdulnak előre, hogy szívesen kapnék elő egy WD 40-et, hogy megolajozzam a folyamatot. De nem. Nem ezért vagyunk itt. Hanem, hogy lelassuljunk hozzá mi is, és puszta jelenlétünkkel, ahogy a főhős kocsiját vezető nő is, ott legyünk, üljünk a kocsiban, kísérjük Juszuke lelki folyamatait.
Krúzolás lélekben és aszfalton.
Erre a befelé figyelős háromórás(!) élményre készített fel a másfél napos „játékidejű” töltött puszedli elkészítése is. Az előző nap meggyúrt mézes tészta a mozizás előkészületei alatt a pálinkás-lekváros-diós töltelékkel nagy egyetértésben házasságra lépett. Majd a belőlük formázott korongkatonák engedelmesen felvették a sütőben a szabvány puszedliformát.
Kihűlés után csokis fürdőben mártóztak meg. A tetejükön ezután olyan büszkén csillant meg az olajos, fekete csokoládéfényezés, mint a főhős Ferrari-piros kocsija a napsütésben. Fokozva a bajokat, a puszedli tetőkre Jackson Pollock lazaságával csöpögtettünk egy második csokiréteget is.
Ha a film nem is szándékozott sem 220 alatt, sem afelett elhagyni a valóságot, azért mi a lekvár-dió és a csokoládé robbanóelegyétől gond nélkül felkapcsoltunk ötösbe.
